A tanév kezdetén fokozott érdeklődés nyilvánul meg az ifjúság részéről az ipari és kereskedelmi pályák iránt. Számos szülő ipari pályára kívánja adni gyermekét, még pedig oly módon, hogy már a középiskolai esztendőket ipari jellegű intézetben töltse. Elárasztják kérdezősködéssel a különböző hatóságokat, hogy hol működnek ilyen iskolák.

E pillanatban igen érdekes helyzettel találkozunk a szakoktatás terén.
Felállítottak ugyanis új iskolatípusokat, amelyek ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági képzést nyujtanak, középiskolai keretek között. Ezeknek a végleges tanrendje azonban még nem lépett életbe.

Ismeretes, hogy az ország valamennyi felsőkereskedelmi iskolája már az elmúlt tanévtől kezdve kereskedelmi középiskolává alakult át. Az ifjúság kereskedelmi kiképzésére szolgáló intézetek nagyrészben ismeretesek, inkább az ipari oktatással kapcsolatban mutatkozik tájékozatlanság. Ilyen ipari középiskolákat is létesített a kultuszkormány.

A következő ipari középiskolákban lépett életbe a végleges tanrend: székesfehérvári, kassai állami iskolákban, a pesti izraelita hitközség gépipari, a budapesti és szegedi állami ipari középiskola I-II. osztályában, a budapesti Ranolder-intézeti leányközépiskola I. osztályában, a szegedi állami vegyipari középiskola I. osztályában. Amint a felsorolásból látszik, elektromosipari, építőipari, szövőfonóipari középiskola még nincsen. Magától értetődik, hogy az ilyen intézetek modern, bőséges szakmai berendezés és gépfelszerelés nélkül nem teljesíthetnék hivatásukat.

A budapesti kereskedelmi és iparkamara igen behatóan foglalkozott az ifjúság ipari és kereskedelmi szakképzésével. A kamara részéről rámutattak arra, hogy az ipari középiskoláknál meg kell oldani az üzemi gyakorlat problémáját és rendezni kell a képesítés ügyét. Nem kerülhet ugyanis hátrányosabb helyzetbe az ipari középiskola a felsőipari iskolával szemben sem.

Az ipari középiskolákban négy esztendő a tanulmányi idő.
Csak azt veszik fel az ipari középiskola első osztályába, aki már valamely középiskola négy osztályát elvégezte és hathetes nyári szakmai gyakorlatot is igazol. A mai elrendezés szerint az ipari középiskola végbizonyítványa műszaki felvigyázói állásokra képesít és az érettségi bizonyítvánnyal egyenrangú. A már említett iskolákhoz csatlakozik a pécsi bánya-, kohó- és mélyfúróipari középiskola is, amelyet legutóbb engedélyezett a kultuszkormány.

Sok gazdasági iskolában százával kellett visszautasítani a mult évben a jelentkezőket.
A budapesti felsőipariskolának például 497 tanulója volt, de közel négyszáz jelentkezőt már el kellett utasítani.

Az ipari és kereskedelmi szakoktatás problémáját a tanonckérdés rendezése nélkül nem lehet gyökeresen megoldani.
Amíg azonban a tanonc munkakörét nem választják el élesen, a legszigorúbban a kifutó vagy a szolga dolgától, addig igen értékes és arra való elemek riadnak vissza a gazdasági pályák gyakorlati megismerésétől.