Páris, London, később Newyork diktálta a háború kitöréséig a női divatot, amelynek szeszélyes szabályait valamikor a császárváros patinás divatcégei közölték a monarchia országaival.

A francia és az angol főváros divatkreációi elvesztették Dél- és Kelet-Európában elfoglalt poziciójukat és ezzel mintegy megüresedett a Balkán női divatának legfelsőbb irányítása. Nem kell bővebben fejtegetni, hogy milyen szellemi és anyagi értékek kínálkoznak az irányító szerep megszerzésével: munkában, anyagban, ízlésben egészen különleges bensőséges kapcsolatot teremt a divat azok között, akik azt irányítják és akik az irányítás alapján öltözködnek.

A keleteurópai divat irányításának a jelentőségét hangsúlyozta a kiállítás, illetve ruhabemutató, amelyet amult napokban a németországi női ruhakészítők szervezete rendezett Budapesten. Dr. Keller vezetésével érkezett a magyar fővárosba a német ruhakészítők szervezetének a vezetősége, 25 próbakisasszony kíséretében. Egy hétig tartózkodtak Budapesten, a dunaparti szállókban laktak és a bemutatóra szóló belépőjegy ára 100 pengő volt.

A bemutató színvonalát és érdekességét fényesen igazolja a rendkívüli erős látogatottság: az érdekelt iparág képviselői, az ismert fővárosi szalónok tulajdonosai intenzíven látogatták a bemutatót, amely sok ötletet, új kreációt, szellemes megoldást nyujtott a szakértő nézőközönségnek. A németországi női ruhakészítők szervezete állandó, komoly tárgyalásban részesül a német kormány részéről, így bonyolíthatták le a budapesti utazást is.

A magyar női ruhaipar ezzel szemben mostoha helyzetben van.
A székesfőváros, amelynek mindig volt érzéke messzibb célkitűzések iránt, némi, szerény támogatásban részesíti ugyan a női ruhakészítők ipartestületét, az állam azonban eddig semmiféle támogatást nem tudott biztosítani számukra, pedig kétségtelen, hogy a magyar női divatnak fontos szerepe lenne a mai körülmények között a szomszédos országok divatának a kialakításában és a magyar tervező-iniciativa, ötletgazdagság, és a magyar tervező ízlés szép sikereket könyvelhetne el a határokon túl is.

Az ipartestület, élén Feszter Károly elnökkel, mindent elkövetett ennek az aktívabb fejlődésnek, mondhatnánk divatexportnak az érdekében, de az illetékes tényezők erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem tudják a kérdést megoldani. Feszter Károly, az elnök, kitünő szakember, egy évtizede látja el az ipartestület elnöki tisztségét. A női ruhakészítők a maguk erejéből nem tudnak megbírkózni a szép és hálás feladattal, hiszen a főváros szubvenciója is csak a Szent Isván-heti két divatbemutató költségei egy részének fedezésére szolgál. Remélhetőleg Magyarországon is találnak módot arra, hogy kihasználhassák az ötlet-exportra kedvező helyzetet.