Hatszázötvenéves fennállását ünnepelte a svájci köztársaság ebben az esztendőben és Svájc nem lenne Svájc, ha nem használta volna ki az alkalmat ismét valamire, ami előbbre viszi kultúráját, gazdagodását. Rendkívül nagyvonalú, ügyes forgalomfejlesztő propagandát vezettek be, azzal a céllal, hogy a négynyelvű ország népe még jobban megismerje a saját hazáját és tudja, hogy mit és miért ünnepel.

Svájcban a nemzeti öntudat abból a megismerésből táplálkozik, hogy a hegyes-völgyes kis mintaország lakói tisztában vannak országuk érétkeivel, szépségével, történelmi multjával. A belső forgalom fejlesztését természetesen a svájci polgárok ízlése, szükséglete, érdeklődése determinálta; a gyógyfürdők, üdülőhelyek, ahol a svájci sportokat űzték, nagyszerű látogatottságnak örvendenek, míg St. Moritz, Montreux, Interlaken luxushotelei konganak az ürességtől.

*

Svájc azonban még tovább ment.
Idegenforgalmi szakemberei – (mert vannak!) – elérkezettnek látják a mai történelmi pillanatot arra, hogy új idegenforgalmi korszak fundamentumát építsék meg a maguk szűkebb pátriájában, mialatt a világot a háború dörgése szinte süketté teszi a békeidőkre méretezett aktualitásokkal szemben. Azt tervezik, hogy a magánkezekből bankérdekeltségbe került, eladósodott hotelintézményeket központosított kezeléssel racionalizálják. A gyengébb látogatottságú helyeken az egymásnak felesleges versenyt támasztó üzemek egy részét bezárják. Sőt: az elavult, kifogásolható, főképpen pedig a kilátást zavaró épületeket halálra ítélik, lerombolják és minden egyes idegenforgalmi pontnak a vizuális varázsát, a természettel való kapcsolatát mélyítik ki és teszik teljessé. A tervek grandiózusnak nevezhetők. A svájciak oly eredeti újításokra, modernizálásra és ötletekre gondolnak ennek a korszakalkotó reformnak a során, amilyenekkel másutt nem találkozhatik a közönség. Kérdés, milyen mértékben tudják mindezt megvalósítani. De amit egyszer egy svájci a fejébe vesz, azt végre is hajtja…

*

Ilyen körülmények között belső elégtétellel és valami különleges jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy a világszínvonalon tündöklő svájci idegenforgalom most a belső forgalom fejlesztése terén lépett arra az útra, amelyen Magyarország már Hallóssy István OMIH elnöksége idején megelőzte őket. De ugyanilyen nagy magyar sikernek könyvelhetjük el azt is, hogy az ő szakembereik a korszerű idegenforgalmi fejlődés szempontjából mintaképnek tekintik a Szent Margitszigetet, ahol a gyógyulási lehetőség, a pihenés örömei, a szórakozás különböző válfajai pompás természeti keretben kínálják magukat. Ugy halljuk, az ősz folyamán előkelő svájci idegenforgalmi szakemberek bizottsága érkezik a magyar fővárosba, legelsősorban a Margitsziget megtekintése és tanulmányozása céljából.

*

Pedig Svájc is érzi a háborút.
Az autó és autóbuszforgalmat majdnem száz százalékban leállították. Svájcban ma mindenki biciklin jár. Akinek el kell utaznia, a kerékpárját pillanatok alatt elhelyezheti a vonaton és a megfelelő állomáson ugyancsak pillanatok alatt átveheti. Egy-egy vonat egész biciklierdőt visz magával. Ezért kell megbocsátani, hogy a pontosság tekintetében világhírű svájci vonatok is késnek. Addig nem indul tovább a vonat, amíg minden egyes utas biciklijét le nem adta. Fel kell jegyezni ezeket a reformokat, már csak okulás céljából is…

*

Az idegenforgalmi üzletágban egy speciális szolgálat indult a legnagyobb virágzásnak: Genfből Lisszabonba külön kocsik szállítják a távolsági utasokat, elsősorban az Amerikába távozókat. Minden egyes kocsi, illetve autóbusz mellé külön kísérőt adnak az ezzel foglalkozó utazási irodák. 4.10.000 frankig számítják a menetdíjat.

*

De megváltozott a svájci piac képe is.
Mennyi küzdelembe, ügyeskedésbe, áldozatba került még a közelmultban a magyar élelmiszer Svájcban való elhelyezése! Ma a magyar gyümölcs, a magyar szalámi, a magyar méz, a magyar tojás koronázatlan királya a svájci piacnak. (A tojás ritkaságszámba megy Svájcban!) A magyar szappanokat úgy mérik az üzletekben, mint az aranyat, sőt, mint majd kiderül, talán még annál is jobban dédelgetik, tekintélyes zsírtartalmával a legkeresettebb cikkek közé tartozik. Nagyobb mennyiségben pontok nélkül is vásárolható.

*

Svájcban ugyanis szintén bevezették a pontrendszert.
Egy harisnyához két pont kell. Tisztaselymet pont nélkül lehet vásárolni, gyapjút és vásznat nem, ilyesmivel nagyon takarékoskodnak. A legelőkelőbb hotelekben is csak papírszalvétát tesznek a teríték mellé. A közellátást is úgy szervezték meg, hogy pl. háztartáson kívül csak couponok ellenében lehet étkezni. Egy ember egy havi ellátmánya 150 couponból áll, egy reggeli vagy egy uzsonna 1 coupon. Ebéd, vacsora 2-2 coupon. Ezenfelül, hogy az uzsonnáról se kelljen teljesen lemondani, 10 coupon pótlékot adnak és legalább harmadnaponként uzsonnázhat a svájci polgár. Záróra éjfélkor van, de ezt nem sokan használják ki, mert 11 órakor sötétbe borulnak Svájc utcái és házai és a nyilvános helyiségek 11 óra előtt kiürülnek.

*

A svájci pénz külön fejezetet érdemel.
Állítólag Svájcban tárol a világ aranykészletének tekintélyes része, több mint egy milliárd svájci frank értékben. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a svájci frank nem rendelkezik kellő aranyfedezettel. A furcsa azonban az, hogy a pénztől való menekülés tendenciája tapasztalható. Nem tezaurálnak, nem aranyat és ezüstöt vásárolnak, hanem az ingatlan után érdeklődnek, ez áll az első vonalban. Építenek, bővítenek, renoválnak. A szemlélő joggal kérdezheti, mi az oka ennek a menekülés jellegű aktivitásnak.

Miért?
Állítólag a háborús nyereségek nem tudnak elhelyezkedést találni áruban, sem a normális kereskedelmi forgalom keretei között. Ilyen normális kereskedelmi forgalom nincs is. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a háborús nyereséget 60%-os hadinyereség-adóval sujtják.) Lehet, hogy ez a helyes magyarázat, lehet hogy más. Nagyon érdekes, hogy a közellátási helyzet következetes romlása ellenére a kereseti viszonyok széles körben javították az életstandardot, a fogyasztás inkább növekszik, mint csökken.

De amilyen szívesen fektetik ingatlanba a pénzüket, olyan tartózkodással viseltetnek a spekulációra támaszkodó valuta-üzletekkel szemben.
Lehet hogy meglepetésektől tartanak, lehet, hogy egyszerűen elegük volt a valutaüzletekből és rájöttek arra, hogy semmiféle spekuláció sem időálló…