Hollandia és Észak-Franciaország fejlett belső vízihálózata sokáig első helyen állt Európában, de ma már a Németbirodalom hajózási csatornahálózata a vonalhossz és hajótér tekintetében is túlszárnyal minden eddigit. A Keleti-tengert a Fekete-tengerrel összekötő, tehát a magyar Dunán átvezető víziút németbirodalmi hálózatán átvezető víziút németbirodalmi csatornahálózatán olyan tonnatartalmú hajók fognak közlekedni, amelyek a magyar folyami szakasz gázlóin alacsony vízállásnál nem tudnak átmenni. Szükséges tehát, hogy vízi építkezéseinket összhangba hozzuk a birodalom folyamatban levő munkálataival.
Németország hatalmas gazdasági célkitűzéseinek megvalósításához mérhetetlen mennyiségű nyersanyag szükséges, ezt nagyrészben víziúton akarják az anyaországba szállítani. Elképzelhető, hogy a Dunán milyen pezsgő víziélet fejlődik majd; ennek hatását a magyar gazdasági élet is megérzi. A Duna-Tisza közének és a felső tiszahátnak mezőgazdasági terményei, az északkeleti bányatermékek akkor kapcsolódhatnak be versenyképesen a nemzetközi forgalomba, ha a szállítás olcsó víziúton történik. A Dunántúlon bányászott ércek, barnaszén, cement, a kőbányák termékei, a Balatonvidék és a Sárrét mezőgazdasági termelvényei számára fontos, hogy hajózható csatornán érjék el a Dunát.
A legelsőrendű feladatok sorába kell iktatni a Duna-Tisza hajózó csatorna megépítését és a Sió hajózhatóvá tételét. Geológus szakértők megállapítása szerint a Dunántúlon, Sümeg-Halimba vidékén termelt kitűnő bauxitot feldolgozás végett víziúton a Felső-Tisza vidékén építendő elektromos kemencékbe kellene szállítani.
A Dunántúlon termelt bauxit kevésbé értékes rétegeiből a helyszínen kitűnő cementet és tűzálló téglákat lehetne égetni. Ezt a tömegcikket és a balatonmelléki kőbányák termékét a tapolcavidéki Egervíz és a Sió segítségével lehetne olcsón eljuttatni a Dunára és onnan az alföldi részekre. Ugyanígy olcsó víziúton lehetne szétosztani a Dunántúlon fejlett ipari és háztartási szenet és annak melléktermékeit. A gázszenet kivéve, Magyarország teljes mértékben ki tudja termelni az évi szénszükségletét és a nagyobb mélységben újabb rétegek rejtőznek, amelyek kb. 70-100 évre elegendők.
Éppen így remélhető, hogy az ország kőolajszükségletét a peremhegységek lábazatánál jelentkező medencék el tudják majd látni.
Magyarországon a késői harmadkorban a földkéreg sorozatos mozgása, fölemelkedése, feltüremlése és ismételt süllyedése hozta létre a barnaszéntelepeket és a belvízi tengerrészek elzáródásából keletkezett kőolajmedencéket. Utóbbiak feltárására rendszeres kutatás indult. A szén és kőolaj tehát belföldön nyerhető, ércek és fémek tekintetében azonban behozatalra szorulunk.
Többszörösen fontos volna tehát, hogy az a mérsékelt mennyiség, amit a felszabadult Felvidék és Erdély keleti érchegységei termelnek, olcsó víziúton jusson el a fővárosba. Vasérckészletünk kb. 10 millió tonnával gyarapodott, a többi fémek közül évi 43-75 ezer q ólom, 35-60.000 cink, 3-6000 q réz, 13-25.000 kg. ezüst és kb. 1000 kg. arany termelésére számíthatunk. Mindez elenyészően kevés, de azért ezt is meg kell becsülni. Bauxitban a Jád völgyében – Szádeczky becslése szerint – mintegy 140.000 köbméterre tehető mennyiség vár feltárásra. Ennek az erdélyi kőzetnek eredete őskori mészkő elmállásra vezethető vissza.
Víziúton, olcsón szállítható bányatermékek közé tartozik a kerámia-ipar alapanyaga: a tűzálló agyag és a kaolin.
Ilyen telepek Beregszász környékén, továbbá Radvány, Sárospatak vidékén vannak. Addig is, míg a felvidéki vízierőtelepekből nyert igen olcsó villamosáram felhasználásával a helyszíni feldolgozás megvalósítható lesz, a nyersanyagot szintén víziúton kellene a fővárosba szállítani. Újabb gyárak létesítése esetén közhasználatú olcsó porcellánedényekkel, műszaki porcellánnal (elektromos távvezeték, szigetelőtárcsák stb.) és tűzálló anyagokkal a magyar ipar versenyképes áron láthatná el a Közel-Keletet.
Csiszolóanyag és szigetelőanyag gyártására alkalmas palát is a felvidéki bányák adnak, úgyszintén műkőgyártásra alkalmas magnezitot. A visszanyert keleti területeken különféle színű márványt fejtenek, amit a magyar ipar régóta nélkülözött. A Mihályiban 1605 méterre süllyesztett mélyfúrás tekintélyes napi mennyiségű, 95%-os szénsavat ad, amit száraz jég gyártására lehet felhasználni. A magyar élelmiszerkivitel ennek nagy hasznát veszi, de az olcsón előállított száraz jég egymagában is kiviteli cikk.
A felsorolt bányakincsek olcsó víziúton, versenyképes áron jelenhetnének meg a nemzetközi piacon, de mint nélkülözhetetlen nyersanyagok vagy segédanyagok, a magyar ipar szempontjából is felbecsülhetetlenül értékesek. A szállítási költségek csökkentése különösen a nyersanyagoknál döntő fontosságú. Ha a Duna-Tisza hajózható csatorna évek óta elkészített építési terve megvalósításra kerül, ezzel kezdetét venné a belvízi hajózás dunántúli és felsőtiszavidéki hálózatának tervszerű megépítése. Ez pedig a dolgozó milliók jólétét emelné ma alig elképzelhető mértékben.