A magyar iparfejlesztésnek nagy érdekei fűződnek az Ipari Munkaszervező Intézet működéséhez.
Ez a felfogás jutott kifejezésre az intézet közgyűlésén is, ahol Chorin Ferenc, Mátyás Jenő, dr. Beliczay Imre tanácsnok és más vezető emberek jelenlétében Bornemisza Géza elnök vázolta a feladatokat. Munkatársunk megkérte Bornemisza Gézát, nyilatkozzék az intézet 1941. évi munkaprogramjáról.

– A háboru után – mondta Bornemisza Géza – az ipar teljes latbavetésével kell helyreállítani a háború pusztításait. De a magyar iparnak emellett a hazatért területek reorganizációját is el kell végeznie. Közgyűlési felszólalásomban hivatkoztam a Nemzeti Bank elnökének a megállapítására, hogy a következő tíz esztendőben iparfejlesztési és közmunka célokra 4-5 milliárd pengőre lesz szükség. A magyar ipar önfinanszírozással ennek az összegnek csak kis töredékét tudja magára vállalni. Ha sikerül a tömegekben erős tőkegyűjtő takarékossági mozgalmat életre kelteni, akkor közelebb juthatunk a megoldáshoz.

– A legelsővonalbeli munkaprogramot illetően: a mezőgazdasági és ipari nyersanyagok, a hazatért területek fakincsének minél fokozatosabb és a végproduktumokig menő feldolgozását, az ország energiaellátásának szerves megoldását tekintem ipari életünk legelsőrendű problémáinak. A pénzügyi igényeket, amelyek ipari feladataink megoldásával kapcsolatban jelentkeznek, csak az ország valamennyi erőforrásának a feltárásával, a kormányzat és a gazdasági élet vezetőinek céltudatos együttműködésével oldhatjuk meg.