A közellátási miniszter és vele együtt a kormány valamennyi illetékes tényezője, nagy energiával dolgozik az elsőrendű szükségleti cikkek termelésének és szétosztásának a biztosításáért. Az eddig megtett intézkedések szervesen beleilleszkednek abba a messzelátó kormányzati politikába, amellyel az elmúlt idők nehézségei között is sikerült fenntartani Magyarországon a termelés és a fogyasztás folyamatosságát és a polgári élet alapját képező árszínvonalat.

A legaktuálisabb kérdés most a cipőellátás, az erre vonatkozóan kiadott rendeletek és az azokat követő intézkedések ugyancsak tiszta helyzetet teremtettek. Értesülésünk szerint a cipőellátás most kialakuló új rendje elé mindenki teljes bizalommal tekinthet, mert ha talpbőranyagban a békebeli fogyasztásnak csak egyharmada áll is rendelkezésre, az igények kielégítése tekintetében a kormány intézkedései igen megnyugtató perspektívát adnak.

Valamennyi vármegye és valamennyi törvényhatóság megkapja a cipő- és talpbőr kontingensét.
Ezt a mennyiséget a vármegyék osztják szét a községek között. Minden egyes községben alakítanak közellátási bizottságot. A bizottság, amelynek a munkájába, mint szakértőt, egy cipészt is bevonnak, dönt a beérkező igények felett. Tekintettel arra, hogy nyolcféle talpbőrt állítanak elő, a bizottság nem nélkülözheti a szakembert, aki megállapítja, hogy az egyébként elfogadott igénylésre milyen talpbőrt kell kiutalni.

Kiterjed a kormány figyelme arra is, hogy az igénylések elbírálásánál érvényesüljenek az országos, közérdekű szempontok.
Igy legelsősorban annak a kategóriának a szükségletét elégítik majd ki, amely az államvasút forgalmi alkalmazottjait foglalja magában. Utánuk következnek azok a közszolgálati alkalmazottak, akik szolgálatukat bőrtalpú cipő nélkül nem tudják ellátni, tehát a többi fontos közlekedési vállalatok alkalmazottai, a posta, továbbá bizonyos fontosabb közmunkákat végző emberek.

Ezekután következik azoknak a kategóriája a kielégítés rendjében, akik élethivatásukat nem tudják másképpen ellátni, mint megfelelő bőrtalpú cipővel. Például említhetjük a bányászokat. A gyermekek tartoznak a negyedik kategóriába. A gyermek nő, számára a család nem gondoskodhatik előre készletről. Valamennyi egyéb igénylés az ötödik kategóriába kerül, az egyes kategóriák igénylési sorrendjének a betartására szigorúan fognak ügyelni.

A városokban nem lesz közellátási bizottság, ott a polgármester bírálja el az igényeket, ugyanilyen elvek és ugyanilyen sorrend szerint. A kisiparosnál nem lehet a jövőben utalvány nélkül cipőt rendelni, viszont a kisiparos megkapja a bőrmennyiséget, amely az utalvány alapján műhelyében szükséges. A fatalpú cipőnek a forgalma, árusítása teljesen szabad, nincs korlátozás a még meglévő gumitalpú cipőket illetően sem. Ezek a gumitalpak tudvalevően regenerált gumiból készülnek. Szabad a műbőrcipő forgalma is, ebből, sajnos, nincs elegendő. A gyártásához ugyanis szükség van ragasztóanyagként gumitejre. Őszre – hír szerint – már komolyabb mennyiségű disznóbőrtalpat is előállítanak.