Színházi bemutatók

A Nemzeti Kamaraszínház idei évadjának több mint egynegyedét Márai Sándor „Kalan”-jának előadásai töltötték ki. Meglehetősen későn került tehát sor a színház első idei újdonságának bemutatójára. A „Koncert” persze csak Magyarországon újdonság: keletkezése idején, még az első világháború előtt, európaszerte játszották, s különösen Amerikában volt nagy sikere. Valószínűleg az egyre erősebben érezhető darabhiány terelte rá a figyelmet, s a választás nem is ütött ki rosszul.

Hermann Bahr, a darab szerzője a régi Bécs jellegzetes írója volt, nemcsak azért, mert nagy szerepet játszott a császárváros irodaimi életében, hanem azért is, mert egész műveltségével, kedélyével, szemlélet- és ábrázolásmódjával a helyi irodalmi hagyományokban gyökerezik. Ez a mulatságos és kedves vígjátéka is a bécsi társadalmi dráma s az ugyancsak jellegzetesen bécsi bohózatos komédia motivumaival s eszközeivel él.

Eleven, szellemesen szikrázó s elegánsan csiszolt dialógusait Schnirzler is írhatta volna, helyzetkomikumának nyersebb, vidékiesebb fordulataiban mintha Nestroy könnyen kacagó szelleme élne tovább. Az ötvözet azonban ha s belőle öntött mű nem is túlságosan jelentékeny, igen sikerült. Bahr okos és tapasztalt színházi ember volt, értett hozzá, hogy a régen ismerős alakokat friss jelmezbe öltöztesse s galériájukat egy-két új figurával kiegészítse; ügyes jelenetező, s mulatságos, ötletes csevegő. Olyan tulajdonságok ezek amelyek birtokában kitűnő színpadi műveket lehet készíteni.

A „Koncert” ilyen biztos sikert ígérő vígjáték. Elsősorban szerepdarab. A történet t. i. amelynek folyamán, a világhírű és körülrajongott zongoraművész gyakorta megcsalt felesége, s legfrissebb szerelmének férje okos fölénnyel s szellemes furfanggal leleplezik a légyottra szökő szerelmeseket, s bebizonyítják nekik, mennyire nem egymáshoz valók sem nem új, sem nem mély. A történet szereplői azonban igen világosan jellemzett s hatásosan játszható színpadi alakok.

Páratlan nagy sikere volt annak idején a csaknem felszarvazott Prof. Jurának, ennek a világosfejű, előítéletek mélyén a lényeget kereső s azt bátran ki is mondó természetbarátnak, akinek előítéletnélkülisége különösen a maga korában hathatott erősen; ma már megszoktuk a nálánál nyersebben őszinte embereket is. Tímár József igen elevenen és színesen formálja meg ezt a rokonszenves alakot, ő és a művész okos és éretten fölényes feleségét alakító Makay Margit az elegáns realista csevegő színjátszás magas iskoláját mutatja be, különösen az első fel vonásban.

A második és harmadik felvonásban őket is magukkal ragadja kissé az egyre jobban elhatalmasodó bohózatos játék, amely különösen a bűvészt játszó Uray Tivadarnak vált végzetévé. Ez a kitűnő színészünk mindinkább rabjává lesz rutinjának. Alakításának pompás részletei vannak, eleganciája azonban mesterkélt, humora eröltettnek hat. Beszédének és mozgásának egy-két modorosságáról le kellene szoknia. Nincs rájuk szüksége.

A bohózati elemeket hangsúlyozza szerepében Dayka Margit is, aki azonban a maga elemében mozog s ha alakításra nem simul is az egész darab stílusához, a maga nemében egységes és mulatságos színészi munka. A kisebb mellékszereplők Gobby Hilda, Makláry Zoltánm Olthy Magda s a többiek, mind bohózatot játszanak, nem teljes joggal ugyan, de hatásosan és frissen. Az előadásnak sikere van; közönségünk nem túlságosan kényes a stílusbeli egység és árnyalatosság dolgában. Inkább a részeteknek tapsol, s ezeknek általában tapsolhat is.