Németország – Magyarország 35:32

A német-magyar válogatott kosárlabda mérkőzés bebizonyította, hogy a jó sportnak, megfelelő rendezés mellett mindig van közönsége. A nemzetek közötti mérkőzésre pompásan feldíszített Sportcsarnokot csaknem zsúfolásig megtöltötte a jó sportra áhítozó közönség.

Az előre beharangozott és nagy reményekkel várt magyar győzelem ugyan elmaradt, a mérkőzés eredménye azonban (35-32 arányban győzött a német csapat) arról tanúskodik, hogy a magyar válogatott egyenrangú ellenfele volt a világhírű német csapatnak.

Nem tagadjuk, mi is győzelmet vártunk a magyar együttestől, hiszen az összeállítási gondokkal küzdő német csapat egyes tagjai 800-1000 kilométeres úttal a lábukban állottak ki a legerősebb magyar együttes ellen.

A kitűnő kondícióban lévő magyar válogatott a mezőnyben meg is állotta a helyét, mert pontos adogatásaival és szélekre adott hosszú passzaival számtalanszor megzavarta a német védőket, a döntő pillanatokban azonban balszerencsés és néhol elhamarkodott dobásai miatt a győzelmet megszerezni nem tudta.

A mérkőzés 16. percében 17:16 arányban vezet a német csapat. A közönség érzi, hogy most alkalom nyílik a mérkőzés sorsának a megfordítására, orkánszerű biztatásba kezd. Támad is a magyar csapat, de Szamosi és Velkey – a két legjobb magyar – máskor holtbiztos dobásai leperdülnek a kosárról.

Így megy ez mindkét félidőben, hiába játszik fölényben a magyar csapat, a németek biztos dobásaival szemben tehetetlenek és balszerencsés vereséggel hagyják el a pályát.

Az izgalmas fordulatokban bővelkedő mérkőzés két vezetőbírája - a német Schäffer és a magyar Hepp dr. példásan oldotta meg nehéz feladatát és mindvégig erélyesen őrködtek a mérkőzés sportszerű lebonyolítása felett.

A mérkőzés után a két csapat öltözője a megbolygatott méhkashoz hasonló. A magyaroknál mindenki a balszerencsére és a csúszós pályára panaszkodik. Molnár Zoltán testnevelési tanár és Király kapitány megállapítják, hogy az eredmény megfelel a mutatott formáknak, a magyar csapat kapkodó játékával és balszerencsés dobásaival „megérdemelten” vesztett.

A német öltöző csupa öröm s a szép szál játékosok ujjongva gratulálnak egymásnak. Érdekes, hogy a csapat egyes tagjai még névről is alig ismerik egymást. A berlini Roberg elárulja, hogy a játékosokat annyi különböző városból válogatták össze (Kunczét, Steinschültét és Oleskát Berlinből, Bernhardot Münchenből, Ronnert, Hemmerlint Mühlhausenből, Cuipert Dresdából, Blossfeldet Posenből, Göinget Potsdamból), hogy jóformán csak a vonaton volt alkalmuk egymással megismerkedni.

Elbúcsúzunk a szimpatikus német fiúktól és jóleső érzéssel állapítjuk meg. hogy ha nem is sikerült fiatal kosárlabda-csapatunknak győzelmet kicsikarni a kiváló német kosarasok ellenében, mégis ez a mérkőzés a feltörő új sportág számára olyan hírverést jelent, amely eleve biztosítja a magyar kosárlabdasport jövőjét és eredményes fejlődését.