A Szent István-kupa döntője: Ferencváros – Elektromos lesz

Cecil de Mille vagy bármelyik más, nagy tömegeket mozgató amerikai rendező sem produkálhatnak különb filmet, mint amilyen a Ferencváros–Újpest Szent István Kupamérkőzés volt. A „fénystadionban” ember-ember hátán. Tizenhétezer főnyi tömeg.

Kint a pálya előtt, a lovasrendőrök gyűrűje körül pedig körülbelül négyezren. Bent a boldogok, aki hozzájuthattak a jegyekhez, hogy tanúi lehessenek a „fényderbynek” és kint a boldogtalanok, akik szomorúan vándoroltak visszafelé, vagy pedig megálltak az utcasarkon, hogy ha már nem láthatták, legalább „hallják” a mérkőzést.

A reflektorok fényében pergett a film. Eleinte mintha vadnyugati film lett volna, egyik-másik újpesti játékos ugyanis nagyon vadul száguldozott, és ha ebben a vadnyugati filmben nem is lövöldöztek, de a csontok néha ropogtak.

Hozzájárult az első negyedóra ideges, „lábra menő” hangulatához az is, hogy a derék arizonai sportújság felpaprikázta őket, nem is szólva arról, hogy a ferencvárosi cowboyokat halálra ítélte és napokon keresztül mást sem lehetett olvasni, minthogy a pampák vad bikái felnyársalják a ferencvárosi „báránykákat”.

Általános örömre azonban a vadnyugati filmből fokozatosan eltűntek a bikák, a vadul száguldó lovak, s egy váratlan fordulattal az egész filmből románc lett, gyönyörűség a nézőtábornak, öröm a ferencvárosiaknak s egy kis szomorúság az újpestieknek.

Azért mondjuk, hogy kis szomorúság, mert bár rettenetesen másodrangú szerepet játszott az Újpest ezen a mérkőzésen és a Ferencváros óriási technikai és tudásbeli fölénye több gólban is kifejezésre juthatott volna, de az Újpestnél sincs még veszve minden, mert a sok ezer gyertyafény rávilágított azokra a hibákra, amelyeknek kiküszöbölésével ismét nagy csapat lesz az Újpest.

Nagy értéke a magyar sportnak az Újpest, szükséges tehát, hogy ismét valóban - érték legyen. Futballozni kell! A bajnokság szerdán kezdődő küzdelmeinél már összeforrhatnak a fiatalok, az új szerzemények, ha most, a Szent István Kupamérkőzésen szinte kínosan alul is maradtak a nagy versenytárssal szemben, a bajnoki csatában ismét egyenrangú versenytársak lehetnek.

A ferencvárosi fiúk „megnőttek” a villanyfényben: labdaadogatásuk, előretörésük, labdavezetésük a legsportszerűbb és a legfinomabb játékmodoruk mindjobban kicsillogott és a régi sportemberek arra az időre emlékeztette, amikor a futball atyamesterei jártak Budapesten.

Sunderland-stílusban játszott a Fradi és ebben a játékban legalább hét gólnak be kell következni, jóllehet Sziklai, az újpesti kapus rendkívül indiszponáltan védett és két gólban maga is erősen ludas volt.

A Ferencváros legszebb fegyvertényei közé sorolhatja ezt a mérkőzést, nem azért, mert ellenfelének gépezete itt-ott nyikorgott és mert 7:1 arányban győzedelmeskedett, hanem ahogyan megnyerte, az tette felejthetetlenné a forró augusztusi futballestét.

Pedig eleinte az Újpest támadott és Zsengellér messziről lőtt bombáját Csikósnak csak csukaugrással tudta elfogni. De aztán a ferencvárosiak teremnek az újpesti kapu előtt és Gyetvaitól Sárosi dr.-hoz szállt a labda, ő reá egyszerre három újpesti futott, Gyurka egy csel után a labdát a tisztán álló Fintához továbbította, akinek éles lövése Sziklai kezéről pattant a hálóba. (1:0)

Mindjárt utána megszületett a második gól is: Kiss beadását Sziklai kiejtette és Sárosi dr. belőtte. (2:0). Közben keletkeztek ezek a kis „vadnyugati” jelenetek, amelyeknek Ádám és Tátrai voltak a főszereplői.

Ádám belerúgott Tátraiba, aki viszont „törleszteni” akart. Paprikás hangulat keletkezett. Aztán Ádám lefut, Tátrai odarohan hozzá - önbíráskodás óh – felrúgja Ádámot. A játékvezető – nagyon helyesen – Tátrait azonnal kizárja a játékból.

Utána Ádám még kétszer is tanújelét adja izgatottságának, a félidő vége felé Finta saját magát szökteti a kapu előtt fejjel és a kifutó Sziklai mögött a hálóba fejeli a fehérre meszelt labdát. A második félidőben – Tátrai kiállítása miatt – tíz ferencvárosi küzd a tizenegy újpesti ellen. A tíztagú csapat is fölényt harcol ki a tizenegy tagú ellen.

Mindjárt az elején Finta négyre emeli a gólok számát, aztán Zsengellér tiszta helyzetben mellé lő. Az 5-ik gól Gyetvai-bomba. A Ferencváros továbbra is tüneményesen játszik a tömeg tombolva ünnepli őket.

Az egyik újpesti ellentámadásnál Zsengellér és Szusza összjátéka után - Zsengellér ellökte Polgárt - s így Szusza gólhelyzetbe kerülvén, megszerezte az újpestiek egyetlen gólját. (5:1) Finta lövése: 6:1. Lukács lövése után a labda Balogh II.-ről pattan a hálóba, öngól 7:1.

A Ferencváros mindegyik tagja jól játszott. A mezőnyből kimagaslott Polgár, Sárosi Béla, Lázár és a gólra törő Finta. Kitűnően dolgozott Sárosi dr. pompásan védett Csikós. Szojka dr. teljesen „hidegre” tette Kalocsai dr-t. Kiss technikája remekül érvényesült és Lukács is fejlődik. Palásti játékvezető körültekintéssel bíráskodott.

Az volt az érzésünk, hogy Ádám durvaságainak megítélésénél befolyással volt rá a legutóbbi Ferencváros-Újpest mérkőzés után történt incidens. Akkor ugyanis a Labdarugó-szövetség egyik vezetője megtámadta Kiss M. Ernő játékvezetőt azért, mert Ádámot – szerinte – jogosulatlanul kiállította. Ez az utólagos „befolyásolás” mentette meg – érzésünk szerint – Ádámot a kiállítástól.