A hadsereg szeme
A mostani háborúról már megállapították, hogy a meglepetések háborúja. Tulajdonképpen minden háború az. Hiszen amióta csak hadat viselnek a világon, mindegyik fél arra törekedett, hogy a másikat váratlan rajtaütésekkel lepje meg, keresztülhúzza számításait, halomra döntse minden gondosan felépített haditervét.
Már Nagy Sándor és Julius Caesar is így dolgozott. Ők is arra törekedtek, hogy ügyes kémek, felderítők, járőrök segítségével titokban kipuhatolják az ellenség előkészületeit, hadmozdulatalt és jó előre tudomást szerezzenek szándékairól. Mert csak így lehet hadi meglepetéseket előkészíteni.
Mégis: ez a mostani nagy háború a meglepetések igazi háborúja. Miért? Mert a felderítésben, megfigyelésben, kémlelésben páratlan tökéletességű eszköz segíti a hadviselőket: a repülőgép. A gépmadár és a felderítő-repülő a korszerű hadsereg mindentlátó szeme.
A „káptalan-fejű” ember
„Nem káptalan a fejem” - szoktuk megjegyezni, ha tudásunkat, emlékezőképességünket többre becsülik a kelleténél és többet kívánnak tőle, mint amennyire képes. Igen, az ember feje nem lehet káptalan, de légifelderítő-osztagok katonáinak bizony káptalanfejűeknek kell lenniök, hogy megfelelhessenek hivatásuknak. Mert szinte hihetetlen az elméleti és gyakorlati tudnivalóknak az a mennyisége és sokfélesége, ami fejébe kell gyömöszölnie annak, aki jó felderítő-repülő akar lenni.
A felderítő elsősorban pilóta. Amit tehát legelőször is tudnia kell, az az elméleti és gyakorlati repülőgép- és mótortan. A géprepülés alapelvei. Milyen alkatrészekből áll és hogyan működik a gépmadár. Mikép dolgozik a mótor. Hogyan kell kijavítani, ha elromlott. Tudnia kell repülni minden elképzelhető időjárásban. Értenie kell a mótor megindításához (ami, különösen téli időben, nem mindig könnyű), ellenőrzéséhez, karbantartásához. Ez ugyan rendszerint a repülőtéri szerelők dolga, de maga a légi-felderítő is ahányhányszor juthat olyan helyzetbe, hogy a gép épségéért és rendes működéséért néki kell felelősséget vállalnia.
Az is igaz, hogy a felderítőrepülőgépet külön pilóta vezeti s a felderítő csak a maga dolgát végzi. De mi történik, ha a pilóta megsebesül, vagy életét veszti az ellenséges tűzben? Akkor bizony menthetetlenül odavész a gép, ha a felderítőtiszt nem részesül pilótakiképzésben is és nem tudja a kormányt átvenni.
Mindezeken kívül tökéletesen kell értenie – természetesen! - a felderítéshez és a vele kapcsolatos hadászati elvekhez. A légi felderítés fényképezéssel és térképezéssel történik. A felderítő lefényképezi az átrepült ellenséges területet, a rajta látható fontos katonai célpontokkal együtt. Ezeknek a képeknek alapján intézik ezután a hadműveleteket. De ha sürgősen akarja parancsnoksága számára az értesüléseket továbbítani, akkor nem várja meg, amíg hazaérkezik, hanem már útközben, a gépre szerelt rádió útján tudatja mindazt, amit megfigyelt.
Mindez kiváló tudást igényel a fényképezőtechnika és a rádió területén. A légi fényképezés a legnehezebb haditudományok egyike és talán még nehezebb feldolgozni a fényképek alapján az ellenségről szerzett adatokat. Végül mindezeken kívül a gépfegyverkezelésben meg a bombadobásban is alapos kiképzést kap a felderítő, mert szükség esetén fel kell vennie a harcot az őt támadó ellenséges repülőkkel meg a légvédelmi tüzérséggel is.
Egy egész egyetemre való tudomány!
Előkészületek repülésre
De éppen olyan bonyolult és sokrétű munka a felderítőrepülők felkészülése a légi útra raktárból mindenki megkapja a maga felszerelését (mert esetleg több felderítőgép indul egyszerre); beöltözik és ellátja magát minden szükséges kellékkel az ejtőernyőt is beleértve. Közben már beérkeztek az időjárásjelentések és ezek alapján a parancsnokság irodájában alaposan megbeszélik az időjárás várható alakulását a felderítés kitűzött vonalán. Közben a szerelők odakinn a repülőtéren már kitolták a hangárból és előkészítették a könnyű és gyors felderítőrepülőgépet.
Külön szakszerelők győződnek meg róla, rendben van-e a gép fényképezőkészüléke, kifogástalanul működik-e a rádió. Ha hideg az idő, a mótort begyujtás előtt kissé „előmelegítik”, hogy könnyebben induljon. Kerekeken járó, nagy hengeralakú alkalmatosságot gördítenek a várakozó gép ponyvákkal jól letakart mótorja alá. Ez a bemelegítőkészülék. Kőolaj lángjával meleg levegőt termel s ezt vastag csöveken bevezetik a mótor ponyvatakarója alá. Néhány percig tart az egész, mire a mótor annyira átmelegedett, hogy beindítható.
A mai hatalmas repülőmótorokat már bajos lenne kézzel, légcsavaruknál fogva körülforgatni, mint ahogy régen indították. Sűrített levegős indítókészülék vagy pedig villamos indítómótor szolgái erre a célra, éppen úgy, mint a gépkocsikon. Rákapcsolják a sűrített levegő tömlőjét vagy pedig a villamos kábelt a gép indítókészülékre; egy fogantyúmozdulat, egy gombnyomás és már körülfordul a csavar, majd kisvártatva hangos kattogás jelzi, hogy a mótor „beugrott”.
Most még mótorpróba következik. A gép kerekeit lerögzítik, hogy meg ne szaladhasson s eközben váltakozó fordulatszámmal járatják a mótort. A személyzet ekkor már régen helyén ül; a pilóta hol teljes gázt kapcsol, hol fojtja a mótort, hogy kipróbálja működését. Eközben a felderítőtiszt sebtében ellenőrzi még eszközeit, rendben vannak-e. De nincs semmi baj, minden a helyén, a kazetták töltve filmekkel, a géppuska, a tölténydobok, a jelentőtömb, a ledobó-hüvelyek, semmi sem hiányzik. A felderítőgép indulásra kész!
Tudományos munka az ellenség tüzében
Mihelyt az ellenséges vonalak fölé ért a gép, megkezdődik a felderítő nehéz munkája. Elsősorban megfigyel mindent, ami az ellenség támaszpontjaiból, katonailag fontos gócpontjaiból, hadtápvonalaiból látható és mindezt bejegyzi a magával vitt térképbe, amely a kérdéses területet ábrázolja. Ilyen módon a parancsnokság szakértői a térképre vetett néhány pillantásból már tájékozódhatnak az ellenség egész arcvonalmögötti szervezetéről. Most egyszerre csak hosszú, fekete kígyóvonal tűnik elő odalenn : gyorsan mozgó alakulatok, gépesített osztagok haladnak nagy porfelhőt verve az országúton!
Már mozog is a morzebillentyű, repülnek a rejtjeles (siffrirozott) jelentések a parancsnoksághoz és pontosan hírül adják a megfigyelt csapatok nagyságát és mozgásnak irányát. Aztán hirtelen nagy raktárépületek bukkannak elő, repülőterek, ütegállások és egyéb fontos haditelepek. Egy fogantyúnyomás és működik a légifényképezőgép, egymásután készülnek a fontosnál fontosabb légifelvételek. Ott még egy csomó nagy betóntartály, kapjuk le csak gyorsan... de vigyázat! Balról néhány ellenséges vadászgép emelkedik fölfelé. Éppen feléjük tartanak. Most azután mingyárt kezdődik a tánc!
A felderítő abbahagyja a fényképezést, leteszi a rajzolóceruzát és beállítja a géppuskát. Most a közelébe kerül az első vadász - rattatttatttatttattt, kattog az első sorozat - és mingyárt utána meg egy és még egy, mire a vadász egyszerre csak füstöt fog, ingadozni kezd és eltűnik a mélyben. Ujabbak következnek - hanem ezekkel már nem veszi fel a harcot a megfigyelő. Ugy szól a parancs: a túlerő elől kitérni! Hiszen az ő feladata nem is a harc, csak a megfigyelés. Nincs is elég gépfegyverzete, elég lőszere hozzá.
A pilóta tehát fordít egyet a kormányon és repülnek hazafelé. Közben a felderítő gyorsan készít még egy-két felvételt. Egyik helyen a földi légelhárítóágyúk küldenek feléjük üdvözleteket; a felderítő egy bomba ledobásával válaszol. A távcső mutatja, hogy nem volt hiábavaló, mert éppen az egyik üteget találta telibe. Hanem most aztán csakugyan sietős az út hazafelé. Késő van, meg aztán az ellenség is nagyobb erőkkel indulhat üldözésnek és elvághatják a menekülés útját. Hál’ Istennek, már saját vonalak fölé ért a gép! A felderítő sebtében néhány sort ír a jegyzőtömbre, leszakítja a papiroslapot és a jelentőhüvelybe zárva, ledobja.
Fontos részletjelentés volt, az első vonalak számára az ellenségről. Ő maga azonban tovább repül a központi parancsnokságra, ahonnan kiküldték. Percek mulva már kerepelve gurul a gép a hazai repülőtéren. Még meg sem állott a csavar, amikor a felderítő a térképvázlattal és a filmkazettákkal együtt rohan a parancsnok hivatalába. Ott a filmeket előhívják, kidolgozzák, s a rajta látható csapatok, ütegek, raktárak, és egyéb katonai tárgyak helyzete alapján kidolgozzák az ellenség berendezkedésének megfigyelt részleteit. Ezt a műveletet hívják tudományos nyelven a légi fénykép kiértékelésének. Hosszadalmas munka ez, de ha elkészült, a parancsnokság már mindent tud, amihez a hadműveletek sikere érdekében szüksége van.
A német hadvezetőség a közelmultban aratott nagyszabású hadi sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy felderítőrepülői gyorsan, de mégis pontosan és alaposan végezték el nehéz tudományos fényképező-térképező munkájukat az ellenség feje fölött. És meglepetést meglepetésre halmozott, mert mindenütt idejében volt és mindent látott a modern hadsereg fürge és éber szeme: a légi felderítő.
Tiszay Andor
