A tél végével a nagy ellenfelek látszólag nyugodt diplomáciai frontja újra megélénkült. A lázasan dolgozó német diplomácia szokása szerint ismét elől járt egy lépéssel és meghozta a tavasz első nagy politikai szenzációját: Bulgária csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A nagy dráma új szereplőjének, ahogy mondani szokták, kulcshelyzete van a Balkánon.
Tudta ezt a két ellenfél is, azért folyt már majdnem egy esztendeje a diplomáciai versenyfutás Bulgáriáért. A német csapatok Bulgáriába való bevonulása Anglia kívül két államot érintett közvetlenül: Görögországot és Törökországot. Az angol szövetségben harcoló eddig minden haderejét az albán hadszíntérre összpontosíthatta, mert a Jugoszláviával és Bulgáriával közös határra még nem nehezedett rá semmiféle katonai nyomás.
A németek bevonulásával ez az állapot már március elején teljesen felborult. A katonai szakértők már régen hangoztatták, hogy a görög védelem leggyengébb vonala a görög-bolgár határ. A majdnem háromszáz kilométeres határ részben magas hegyeken, részben a Murica völgye felé ellaposodó dombvidéken halad keresztül.
Bár a magas hegyek mindig jó védelmi vonalnak látszanak, ilyen hosszú határvonalat az albán harcokban meggyengült görög hadsereg még hathatós angol támadás mellett sem tudna sokáig tartani. A keskenyen keletre nyúló görög terület egyetlen bekapcsoló közlekedési vonala az Athén-Thesszaloniki-Isztambul közötti vasúti fővonal. Ez a vonal azonban a bulgár határról könnyen elzárható. Ha meggondoljuk, hogy például Komotini mellett a görög terület 20-30 kilométerre keskenyedik el.
A Balkán országútja
Ha a kelet-balkáni területeket a diplomáciai és katonai eseményektől függetlenül nézzük, azonnal feltűnik, hogy Közép Európa és Közelkelet összekapcsolása szempontjából milyen nagy jelentőségük van. Nyugat és Kelet legfontosabb szárazföldi közlekedési vonala: a Budapest Belgrád-Szófia-Isztambul vonal itt halad keresztül. A másik fontos vonal: ahonnan a világháború végén a központi hatalmak a halálos csapást kapták, a Thesszaloniki (régebbi és ismertebb nevén Szaloniki) Skoplje-Nis-Belgrád-vonal, vagyis a Vardar és Morava folyók völgye. Ez a vonal az Égei tenger felől a legrövidebb, katonailag is jól járható út KözépEurópa szíve, Magyarország felé.
Túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy a most folyó háború szempontjából egyik legfontosabb kérdés Thesszaloniki sorsa. Nem véletlen, hogy a világháborút is az itt partratett expedieiót hadsereg döntötte el véglegesen, mert a Balkán szempontjából ennek a városnak döntő jelentősége lesz. Ha a várost a németek ellenségeik kezén hagynák, mindig ki lennének téve egy itteni angol partraszállásnak és ezzel együtt a balkáni német érdekvonal állandó fenyegetésének.
Ősi szomszédság, régi barátság
A történelem kutatásai szerint több mint ezer évvel ezelőtt, a magyar honfoglalás előtti századokban a mai magyar és bolgár nép ősei valahol a közös őshazában szomszédosan éltek egymással. A szomszédságnak ma már csak nyelvészeti emlékei maradtak fenn: egy sereg rokonhangzású szó mindkét nép nyelvében. A két nép a népvándorlás mozgalmaiban elvált egymástól. A bulgárok a magyar honfoglalás előtt kereken 200 évvel foglalták el mai területüket. Az eredetileg török fajú és nyelvű nép a meghódított szlávokba olvadt és átvette nyelvüket is.
A bulgár volt az első balkáni nép, amely ezen a sok vihart látott területen először tudott hosszabb ideig életképes államalakulatot létrehozni. A bolgár birodalom körülbelül a magyar honfoglalás idején volt hatalma tetőpontján. A bolgárok legendás hőse, Simeon cár uralkodott ekkor. Birodalma: Nagy-Bulgária, a mainál sokkal nagyobb területet, a Balkán félsziget majdnem egész akkor lakott részét magába foglalta.
1393-ban a bolgárok Mohácsa is elkövetkezett; Bajazid megdöntötte a bolgár birodalmat és ettől kezdve Bulgária mint török tartomány szerepelt. Majdnem ötszáz évvel később, 1878-ban az oroszok szabadítják fel a bolgár népet, amely - főként a magasabb hegyvidékeken - az évszázados rabságban szlávos jellegét csodálatosképpen teljesen megőrizte.