„Mindenkit megmentünk – Mindenkinek segítünk”

A háború előtt legtöbben borzongató rémképeket festegettek a légitámadások hatásáról. Az óriási bombavetők órák alatt egész városrészeket döntenek romba. Az összeomló háztömbök patkányok módjára temetik maguk alá a menekülő embereket, a gázbombák halálra mérgeznek egész városokat, a gyujtóbombák pedig hamuvá perzselik. Esztelen vakrémület keríti hatalmába a lakosság életbenmaradt részét, a rend felborul, a hatóságok elvesztik minden tekintélyüket és képtelenek a megvadult embercsorda megfékezésére. Ugyanez ismétlődik sorra tíz, húsz, ötven, száz városban; az ország egész szervezete szétzüllik, erkölcsi ellenállóereje megrendül és az ellenfél néhány hét multán már diktálhatja is a békefeltételeket...

Nos, egyelőre a valóságban mindez másként alakult. Szó sincs róla: senki sem akarja a légitámadások erejét lekicsinyelni. Az valóban szörnyű és megsemmisítő. London és más angol városok példája bizonyítja ezt. De csak akkor ennyire félelmes, ha nem áll vele szemben kellő védekező erő. Hatékony légvédelem: tűzgépek (gépágyúk, légvédelmi ágyúk, gépfegyverek) és levegőből ellentámadást vezető légi erők alakjában. Azonkívül: nem kevésbé hatékony légoltalom. A polgárok szempontjából ez a második a fontosabb. A légvédelem a katonák dolga s azok derekasan el is látják. A légoltalom azonban kizárólag az otthonmaradt polgárok és a vasúti hatóságok vállára nehezedik. S ahol ez is kifogástalan, ott a légitámadás éle már eltompul ét szó sem lehet többé róla, hogy fizikailag vagy erkölcsileg kikezdje az ország ellenállóképességét.

A polgári légoltalom azonban csak akkor működhetik igazán jól, ha példásan megszervezték. Akárcsak nálunk Németországban is már békében készítették elő rá a lakosságot. Légoltalmi tanfolyamokat rendeztek, ahol mindenki elsajátította a polgár tennivalóit és kötelességeit a rendfenntartástól és a jelentéstételtől kezdve a romok eltakarításáig s az elsősegélynyujtásig. Megszervezték a házőrségeket, kinevezték minden ház légoltalmi parancsnokát, a pincéket és egyéb biztonságos földalatti helyeket óvóhelyeknek rendelték be. Minden ház megkapta a maga szükséges légoltalmi felszerelését, mint nálunk. Végül légoltalmi gyakorlatokat tartottak, hogy korra, nemre tekintet nélkül, mindenki jól megtanulja teendőit. Főként pedig, hogy el ne veszítse a fejét. A németek nemcsak kitűnő szervezők, hanem a tömeglélektannak is alapos ismerői. Tudják jól, hogy a legjobb rendszabály, a legpontosabb szervezés is halomra dől, ha a legválságosabb pillanatokban vakrémület hatalmasodik el a tömegben, ha a félelem megfosztja a polgárokat józan cselekvőképességüktől. A pánik akkor nagyobb szerencsétlenséget okozhat, mint a légitámadás maga.

No de ilyesmitől manapság Németországban sehol sem tartanak. Elsősorban azért nem, mert minden ház apraja-nagyja pontosan tudja, hogy szükség esetén, hol a helye és mi a teendője. De legfőképpen, mert tudja, hogy minden bajban hatékony támogatóra számíthat, a „SHD”-re. A három betű egy, a rendezőség és a tűzoltóság embereiből alakított különleges légoltalmi mentőszervezet, a „Sicherhelts- und Hilfs-Dienst” („biztonsági- és Segítőszolgálat”) nevének rövidítése. A „SHD” egyenruhás autós és motorkerékpáros emberei tartják fenn a rendet a légitámadás alatt álló városban. Ahol pedig kell, segítenek. Eltakarítják a romokat, különleges tűzoltófelszereléssel leküzdik a tüzeket, kimentik a romok alól a sebesülteket, biztonságba helyezik a nőket, a gyermekeket, a még menthető vagyoni értékeket.

„Mindenkit megmentünk, mindenkinek segítünk!” - ebben foglalható össze a „SHD” munkájának értelme. Valóban, megindító ennek a testületnek a működése légitámadás idején. Saját életük semmibevevéssel rohannak a SHD emberek gépkocsijukon vagy motorkerékpárjaikon a fenyegetett emberéletek megmentésére. Behatolnak az omladozó ház falai közé; gázálarcban benyomulnak a legizzóbb tűzfészekbe, hogy amit lehet, kiragadjanak a pusztulásból. Még kedves állatját is megmentik mindenkinek, ha mód van rá és különleges szállítókocsikon helyezik biztonságba.

Ennek a szervezetnek köszönhető nagyrészt, hogy a német városok nem szenvednek komolyabb károkat légitámadások idején. Ha megszólal a sziréna: a ház lakói szép rendben levonulnak az óvóhelyre. Az első napok zűrzavara és fejetlen sietsége már nincsen sehol: gyorsan, de ezerszer beidegzett, begyakorlott mozdulatokkal teszi meg mindenki a maga dolgát és iparkodik a helyére.

Elsősorban persze az óvóhely parancsnoka. Talán már élemedett polgár: „civilben” talán kettős könyveléssel foglalkozik; de most a veszély idején, gázbiztos egyenruhát ölt, acélsisakot nyom a fejébe és pillanatok alatt átalakul katonává. Ő felelős azért, hogy minden felszerelési tárgy, a fejszétől a tűzifecskendőig helyén és jókarban legyen a pincében. Az ő kötelessége felügyelni, hogy mindenki betölti-e a rábízott feladatot t hogy rend és nyugalom honoljon az óvóhelyen a támadás alatt.

A tökéletes hatósági légoltalom mintaképe a németországi „SHD”-szolgálat. Tagjainak rendőri, mentői és tűzoltói képesítése van; feladatok: csökkenteni a légitámadás okozta károkat, eltakarítani a romokat, megfékezni a tüzeket és megmenteni a veszélyeztetett emberéleteket. Képünk: az egyik mentőosztag parancsnoka utasítást ad az osztag motorkerékpáros tagjának.

A légittámadás-okozta veszedelmes tüzeket a S H D-szolgálat tűzotttugjai szinte emberjeletti bútorsággal küzdik te. Szakképzettségben nem állnak a .hivatásos tűzoltók mögött és /elszerelésük is ugyanolyan tökéletes. Sőt ezt a munkál rendszerint hivatásos tűzoltók végzik, akik egyben a SHD-szolgálat tagjai. Természetesen különleges kiképzést nyertek a légitámadások okozta tűz elhárításában.