Bázel, december 21.
A ,,Basler Nachrichten” londoni tudósítója jelenti vasárnap lapjának: Ma kerültek félhivatalosan is nyilvánosságra azok a tanácskozások, amelyek a világ legkülönbözőbb részeiben folynak a szövetséges frontok egységesitésérről és az egységes hadviselés bevezetéséről a Csendes-ócenántól a Fekete-tengerig.
E tárgyalások ,,szélvésztempóját" a japánok félelmetes sikerei diktálják és az a most már nem is titkolt, sőt elfogadott tény, hogy Amerikát és Angliát és japánok ,,fanatikus hadviselő taktikája” készületlenül találta találta, megriasztotta és tanácstalanná tette. A mai hirek alapján a következő döntőfontosságúnak nyilvánított tanácskozások helyét és célját állapíthatjuk meg:
1. Brit-szovjet tárgyalások Moszkvában.
2. Párhuzamos megbeszélések Anglia és az USA között Washingtonban.
3. Katonai és főként tengerészeti szakértők éjjel-nappal folyó megbeszélései Csungkingban, amelyen az USA, Anglia, Hollandia és Kina vesznek részt.
4. Amerikai, angol és holland vezérkari ülések, amelyek december 26-án kezdődnek Szingaporéban.
Mindezekkel kapcsolatosan nemcsak hadászati, de gazdasági és politikai megbeszélések is kezdődtek Washingtonban. E tárgyalás anyaga Roosevelt inditványa egy szövetségközi vezérkar mielőbbi létesitéséről. Ez a legfelsőbb katonai intézmény irányitaná nagy vonalakban a közelkeleti, távolkeleti és csendesóceáni hadmüveleteket.
Londonban irányadó körök ugy vélekednek, hogy Szingapur esetleges eleset végzetes következményekkel járhatna Holland-Indiára is, amelyet ezek után hosszabb ideig aligha lehetne megvédeni, sőt olyan hangok sem ritkák, amelyek Singapur esetleg megvételével elesettnek látják az egész Hawai és Colomobo közt fekvő területet, amely pedig a szövetségesek számára felbecsülhetetlen nyersanyag forrásával életbevágóan fontos terület. A washington tanácskozások legelső és legsürgősebb pontja tehát Szingapur haladéktalan további megerősitése.
Nagy megdöbbenést keltett egyébként Roosevelt bejelentése a Hawaiban működő japán ötödik hadoszlopról, amelynek révén sikerült Japánnak a stratégiailag oly fontos szigetcsoport védelmi berendezését, erődjeinek tervrajzát már hónapokkal ezelőtt megismerni.
,,Mire vár Vichy?”
Vichy, december 21.
(Magyar Távirati Iroda) Vichy illetékes köreiben csak rövid megjegyzéseket fűznek a francia semlegesség ujabb megerősitéséhez, amelyet Henry Haye washingtoni francia nagykövet fejtett ki Sumner Welles előtt. Hangsulyozzák Vichyben a fegyverszüneti szerződés határozmányaiból folyó különleges francia helyzetet. A szabad övezet sajtója megjegyzés nélkül közli, hogy Franciaország a csendes-óceáni bonyodalomban semleges akar maradni.
A párisi sajtó ezzel szemben nyomatékosan követeli, hogy Franciaország merészen vonja le az uj világhelyzet minden következtetését és tettekkel bizonyitsa azt a szándékát, hogy mint európai hatalom teljesiteni kivánja kötelezettségeit.
Deat az Oeuvre-ben sajnálattal állapitja meg, hogy Franciaország még nem hozta meg nagy döntését, amelynek halogatása szerinte ellenkezik a józan ésszel. ,,A Németország és az Egyesült Államok között beállt hadiállapot után36 óráig azt hihettük, hogy Franciaország ezuttal tényleg eldöntötte a követendő utat, de ez az ábránd nem tartott sokáig”.
Deat a nemzeti egység szakadásától tart a véleménye szerint elkerülhetetlenné vált nagy elhatározásokkal kapcsolatban és hozzáteszi: ,,Ez a szakadás természetesen nem lehet tartós, mert az egység azután megint nyomban helyreáll. De sürgős a nemzeti egység megerősitése döntő tettek jegyében”.
A Paris Soir cimlapon teszi fel a kérdést: ,,Mire vár Vichy?”.