A Magyar Evezős Szövetség az idény kiemelkedő versenyének szánta a július 6-iki nagyregattát, amelyen az eredeti terv szerint Németország-Olaszország és Magyarország legjobbjai mérték volna össze erejüket. A nagy versenyre való előkészület az idén sem kezdődhetett a megfelelő időben és hozzászámítva azt is, hogy kiöregedett élgárdánk helyébe még nem sikerült minden tekintetben megfelelő utánpótlást.
Nemcsak tehetséges, de versenyrutinnal is rendelkező fiatalokat harcba dobni, – mint azt a Szövetség sajtóértekezletén Wünscher Frigyes dr. elnök előre is bejelentette – még nem várhatunk evezőseinktől ebben az évben kiemelkedő eredményeket.
Sajnos, a megváltozott viszonyok következtében a nagyregatta harmadik résztvevője, Németország nem küldhette el fiait a versenyre. Ez a tény mindenesetre elvett valamit a nagy találkozó fényéből, amely így a magyar és olasz evezősök párharcává alakult.
Mindjárt elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy az olaszok, - ha számbelileg és a verseny érdekessége szempontjából nem is pótolhatták mindenben a távolmaradó németeket - egyelőre legyőzhetetlen ellenfelet jelentettek a mieink számára.
Rutinos, összeszokott pompás gárda ez és véleményünk szerint akkor sem lehetett volna nagyon sok esélyünk a győzelemre, ha történetesen nem erősen tartalékos csapattal kellett volna kiállnunk ellenük.
Mind szombaton, mind vasárnap a négy számban könnyen győztek az olaszok. Ezzel tartozunk az igazságnak. Válogatott nyolcasunk szombaton két és egynegyed hosszal szorult az olaszok mögé, a fiúk azonban nagyon erősködtek, hogy ez vasárnap nem fog megismétlődni.
Taktikájukon azonban másnapra sem változtattak, indulásnál újból szapora csapásokkal eveztek. 500 m után azonban már elvesztették a negyedhossznyi előnyt, az olaszok nyugodt, egyenletes csapásokkal, ettől kezdve állandóan félhossznyi előnnyel mentek az élen.
A végküzdelemben válogatottunk megpróbálta az erősítést az olaszok azonban, akik szemmel láthatólag cseppet sem „húzták ki” magukat, kényelmesen tudták fokozni az iramot és szinte úgy mentek, ahogy akartak. Nagyon szép verseny volt, tartalékos legénységünktől elsőrangú teljesítmény.
A nap másik nagy versenyén, a jubileumi újonc nyolcas számban szintén öldöklő küzdelemre volt kilátás. Az idény elején formában lévő Újpestiek nagy meglepetésre nem tudták igazolni jó formájukat. A Hungária, Pannónia és a MEC nyolcasa szinte a táv végéig egyvonalban haladt, csak az utolsó szakaszon tört ki a Hungária és pompás stílusban evezve. 6 p 14 mp-es idővel lett első.
Érdekes megemlíteni, hogy az olasz válogatott mindössze 7 mp-cel evezett jobb időt a Hungária újoncainál. A középiskolás számokat a már nagy evezős múlttal rendelkező váci piarista gimnazisták tarolták le, míg a nagy tömegben felvonuló WMTK-kajakosok is szinte minden első helyet elhódítottak.
A szenior egyesben a három Nemzeti evezős: Bánhidi, Goszleth és Krempels „házi versenye” elmaradt, mert a nagy favorit Bánhidi a táv kétharmadánál háromhossznyi vezetés mellett, mivel lapátja kiugrott, kénytelen volt feladni a versenyt; amelynek győzelme Krempels könnyű zsákmánya lett.
Wünscher Frigyes dr., a Szövetség elnöke a következőket mondotta a nagyregattáról a Képes Sportnak.
- A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a roppant nehéz viszonyok között, mikor versenyzőink nagy része katonai szolgálatot teljesít, azonkívül számos szállítási és versenyrendezési nehézség is felmerült, mégis meg tudtuk tartani a nagyregattát, hogy ne mulasszunk el egy nemzetközi versenyalkalmat sem.
Az adott helyzetet tekintve, válogatott nyolcasunk eredményét kitűnőnek tartom, rajtuk kívül elsősorban a pompás versenyt evezett Hungária újoncait illeti az elismerés.
