A Labdarúgó Szövetség Irányítói minden lehetőt elkövettek, hogy a Magyar Kupa küzdelmeit minél érdekesebbé és értékesebbé tegyék. Sajnos, ezt a célt teljes mértékben, ebben a bajnoki évben nem tudták elérni.

Nem azért, mert a döntőbe két kiváló képességű vidéki csapat került a tradicionális nagy nevek helyett, hiszen a futball őshazájában, Angliában is éppen az teszi hallatlanul érdekessé a Kupa-küzdelmeket, hogy az alsóbb osztályúak kiverik a további küzdelmekből a legnagyobb nevű egyesületeket, hanem azért, mert nagy egyesületeink még mindig nem vették eléggé komolyan ezt az értékes trófeát.

Erre a legjellemzőbb az volt, hogy a Ferencváros saját pályáján szenvedett vereséget a Magyar Kupában a Gázgyár csapatától, míg az Újpest ugyancsak saját pályáján a Lampart legénységével szemben maradt alul. Már pedig nálunk Magyarországon egyelőre a Ferencváros és az Újpest részvétele nélkül nem igen tudnak az emberek Kupadöntőt elképzelni.

Ez lehetett a magyarázata annak, hogy vasárnap az Üllői úti pályán mindössze háromezer főnyi közönség volt kíváncsi a Magyar Kupa döntőjére. Pedig a játék maga nagyobb közönséget érdemeit volna. Hiszen mind a két csapat igen értékes erényeket vonultatott fel a játék során.

A Szolnoki MÁV csapata igazolta kitűnő bajnoki eredményeit. Az SBTC jobb szélsőcsatárokkal nehezebbé tudta volna tenni a szolnokiak győzelmét, hiszen az első félidőben egyenrangú ellenfelek voltak. Szünet után azonban kidomborodott a szolnoki játékosok nagyobb rutinja és összeszokottsága, ami vitán felülivé tette győzelmüket.