A magyar ember a világ minden részébe eljut. Még a világ forgalmából legjobban kieső vidékeken, a Csendes óceán szigetein is fordultak meg magyar utazók. Sőt a világ egyik legnagyobb szigetének, Új Guineának, magyar tudós volt az első alapos kutatója. Negyven év távlatából már csak kevesen emlékeznek vissza arra az időre, amikor egy magyar természettudósnak, Bíró Lajosnak, minden lépésére az egész világ figyelt.

Barátkozás a maláriával

Új Guinea abban az időben még igazi sötét föld volt. Az első nagyobb gyamatosítással még csak akkoriban kísérleteztek, de az európai ember számára elviselhetetlen klíma egyre-másra pusztította el a gyarmati tisztviselőket. A Német-Újguineai Társaság Bíró Lajos odaérkezésekor éppen azon a ponton volt, hogy csapot-papot otthagyva feladja a megszállott területeket.

A maláriás megbetegedések napirenden voltak és Bíró Lajos, az új vendég, éppen egy olyan üres házba költözött be, amelynek lakóját kevéssel azelőtt temették el. Bíró Lajos is hamar megismerkedett a trópusi maláriával. Az utolsó években az állandó láz miatt sebek borították el testét, ez sem csökkentette nagy munkakedvét.

Döntőbíráskodás az őserdőben

A benszülött lakossággal hamar megbarátkozott és elleste életük minden apró-cseprő mozzanatát. A pápuák nagyon megszerették és valósággal maguk közé fogadták. Egy alkalommal két benszülött falu között valami határincidens-féle ütött ki, de a vademberek úgylátszik mégsem olyan vadak, mert háború helyett a döntőbíróságot választották és Bíró Lajost kérték fel döntőbírónak.

A döntőbírósági ítélettel kivételesen mindkét fél nagyon meg lehetett elégedve, mert aznap este Bíró Lajost egy „szép” pápua leányzó várta a háziban két harcos kíséretében, akik előadták, hogy a leányt a két falu tiszteletdíj fejében küldi az lgaztágos ítéletért. A kétségbeesett döntőbírónak csak nehezen sikerült megmagyaráznia, hogy az ő hazájában döntőbíráskodásért nem szabad tiszteletdíjat elfogadni.

Ritka ünneplés

Közben a tudományos anyag állandóan gyűlt, de Bíró Lajos egészsége a megfeszített munkától napról-napra rosszabbodott. Végre barátai unszolására hazautazott azzal a szándékkal, hogy pár évnyi pihenés után visszamegy pápua-hazájába. Magyar tudós nem kapott még olyan ünneplést, mint Bíró Lajos a megérkezéskor. Tízezrekre menő tömeg várta a Keleti pályaudvaron és valósággal vállukon vitték ki a világhírű utazót.

Világjáró magyarok

A Csendes óceán exotikus világának voltak mát magyar utazói is. Elsőnek Jelky András járt itt közülük. Nem tudós volt, hanem kalandos vérű világjáró magyar. Batáviában, Jáva szigetén hosszabb ideig szabóműhelye volt. Az egyik leghányatottabb életű magyar utazó, Xántus János a mult század közepetáján járt ezen a vidéken. Először amerikai megbízásból a csendes-tengeri szigeteket térképezte, maid a Hátsóindiai szigeteket járta sorra és nagyon sok állatot gyűjtött Nemzeti Múzeumunknak.

Fenichel Sámuel, a magyar tudomány egyik fiatalon elpusztult vértanúja, pár évvel Bíró Lajos előtt gyűjtött állatokat Új Guineában. Szervezete nem bírta a trópusi klímát és rövid ottartózkodás után Új Guinea földjébe temették el. A legújabb időben ifjabb Lóczy Lajos járt a Hátsóindiai szigeteken. Szumatra és Timor szigetén petroleum-kutatásaival szerzett nagy érdemeket.