Fábián József futballkapitány csapatának kínos bukása Kölnben
Elszomorodott szívvel, lesújtva vettük a Kölnből érkező jelentéseket, amelyek arról számolnak be, hogy Magyarország labdarúgó csapata 65.000 néző előtt 7:0 (3:0) arányú súlyos vereséget szenvedett Németország válogatottjaitól.
És velünk együtt mindenki, aki szereti a labdarúgósportot elkeseredetten értesült arról, hogy a Rajna partján a magyar futballisták a már sokszor megbukott védekező rendszer miatt alig jutottak szóhoz és nagyrészt mást sem csináltak, mint a német csatárok szellemes, okos és a híres bécsi iskolán felépülő technikás támadásait igyekeztek fejvesztetten és eredmény nélkül megakadályozni.
Amióta futballsport van ebben az országban – több mint negyven éve, - ilyen kudarc még nem érte labdarúgósportunkat. Az általános vélemény szerint ennek a kudarcnak két okozója van: az egyik az áldatlan rendszervita és az ebből keletkező hibás taktikai felállás, a másik ok rendszerhez ragaszkodó rendszertelen csapatösszeállítása.
Mindenki tudja, akit érdekel a futballsport, hogy ott Kölnben nem a tizenegy rosszul összeállított játékos kapott ki, hanem a kínos vereségnek az a bűnöse, aki a csapatot rosszul állította össze és a nagytehetségű játékosokra hibás taktikát parancsolt.
Amióta a „megújhodó” új futballrendszert „űzzük”, azóta egyszer sem tudott győzni válogatott csapatunk, a kínos sikertelenség-sorozatot ez a szégyenteljes 7:0 tetézte be.
Az új futballkapitány kinevezése után korszakalkotó tervekkel lépett a nyilvánosság elé, ezek közül azonban csak egyet váltott valóra: kihagyta a magyar csapatból dr. Sárosi Györgyöt.
Fábián már nem emlékezett arra, hogy hány válogatott meccset nyert meg Sárosi dr. szinte egyedül a magyar csapatnak, mennyi Középeurópai Kupa-diadal fűződik az ő nevéhez, és amikor talán klubmérkőzéseken nem is volt a legjobb formában, még a gyenge Sárosi is többet ért, mint egyes oldalról propagált, lámpalázzal küzdő rutintalan újoncok.
Amikor Fábián kapitány lett, egyesek már akkor tudták, hogy Sárosi dr. nem lesz válogatott. Sajnos, az események a magyar futballsportért aggódókat igazolták. Most már nem vigasz az, hogy Fábián József a sok-sok nyilatkozata után megbukott, a magyar labdarúgó sport történetéből ezt a kínos 7:0-át nem lehet kitörölni.
Kikaptunk már jó párszor, hisz a sportban nemcsak győzni, veszteni is lehet, de ilyen csúfosan – a vezetők tehetetlensége és csökönyössége miatt – a magyar válogatott futballcsapatnak nem szabad kikapnia.
Olyan futballkapitány jöjjön, aki nem külföldön kísérletezik, nem tekinti hazárdjátéknak a magyar válogatott szereplését, aki megbecsüli a magyar futballhagyományokat, nem pocskondiázza le azokat a játékosokat, akik például hét gólt lőttek Planicka a prágai „oroszlán” kapujába. Elég volt a sok futballkudarcból!
A magyar válogatott csapat ebben az összeállításban állt fel:
Csikós – Korányi, Kispéter – Sárosi III., Polgár, Lázár – Kincses, Zsengellér, Füzi, Bodola, Gyetvai.
A német csapat így szerepelt: Klodt – Janes, Miller – Kupjer, Rohde, Kitzinger – Hanreiter, Hahnemann, Walter, Schön, Koblerski.
A közönség tapsokkal üdvözölte a pályára lépő csapatokat és kijutott az üdvözlésből Escartinnak, a mérkőzés spanyol bírájának. Mindjárt az első percekben támadnak a németek és mi a 90 perces játékidő alatt csak néhányszor tudtunk támadni.
A csatársor nem tudta magánál tartani a labdát és így a magyar védelemre túl nagy nyomás nehezedett. A hórihorgas Rohde mindig elvette a labdát a lámpalázzal küzdő Füzitől. Ennek a fiatal csatárnak egyetlen mozdulatán sem látszott, hogy érdemes volt őt elvinni a kölni dóm városába.
A 13 percben Walter bombalövése alig kerülte el a kapunkat, majd a következő percben Gyetvai fejese nyomán a labdát kivédte a német kapus és a kapufa. A 20. percben a bécsi Hahnemann még Csikóst is faképnél hagyta, de a fürge Kispéter még a kapuvonal előtt elcsípte a labdát.
A 24. percben Walter tört a magyar kapura. a magyar védelem elgáncsolta, a bíró tizenegyest ítélt és ezt Janes góllá értékesítette. 1:0.
Továbbra is német támadások. Füzi nem tudja elfogni a labdái, Zsengellér hibázik, a szélsőink nem kapnak labdát. A 27. percben Hanreiter és Hahnemann villámgyors helycseréje után középre kerül a labda és Walter bevágja: 2:0.
Csikós bravúros védése után Gyetvai meg akart szökni, de les miatt megállította Escartin. A 34. percben Hahnreiter beadása Schönhöz kerül, az továbbítja Kobierskihez és máris 3:0-ra vezetnek a németek. Csikós vetődött ugyan, a csúszós labda kipattant a kezéből. A 45. percben Zsengellért elgáncsolták, Sárosi III. lövése elkerülte a kaput.
A második félidőben néhány gyenge magyar támadás következett, főként Lázár jeleskedett, de az előreadott labdái mind kárba vesztek. A további gólok így estek: a 7. percben Walter-Kobierski, Hahnemann ördöngős összjátékát a magyar védelem dermedten nézi és Hahnemann bombája védhetetlen. 4:0.
Aztán jönnek a többi gólok. Az ötödiknek Schön, a hatodiknak Hanreiter a szerzője. Nem sokkal azután Hanreiter még egy érvénytelen gólt lő, míg végül Schön szerzi meg a hetedik gólt.
