A háború véres zivatara nem kíméli a sportemberek táborát sem. Aggódva ütjük fel naponta a külföldi lapokat, s amikor szemünkbe ötlik a hősi halottak névsorán egy-egy ismert sporthíresség neve, szívünk összefacsarodik a fájdalomtól. Ki tudná számon tartani valamennyit. A sok-sok ifjú hőst, a lengyel olimpikon Kusocinskitől a finn világbajnok Lehtinenig és Höckertig.

Pár esztendővel ezelőtt még az olimpia ötkarikás lázában küzdöttek hazájuk dicsőségéért, most pedig... lefutották utolsó de, életűk legdicsőbb versenyét. Legutóbb hírt adtunk Sweeney százados hősi repülő haláláról, most pedig azt olvassuk a német „Leichtathlet”-ben, hogy a legjobb európai 400-as futó, a szemüveges, halk szavú sápadt A. G. K. Brown nincs többé.

Brown tipikus angolszász volt. Zárkózott, mint egy osztriga, szerény, mint az ibolya. Az 1936-os berlini olimpia 400-as döntőjében titáni harcban az amerikai félvér Williams mögött a 2. helyet foglalta el, a 4x400 méteres stafétában pedig az USA-t nagy meglepetésre legyőző Anglia finishman-jeként az olimpia egyik legklasszikusabb győzelmét szerezte meg a szigetország számára.

Utolsó nagy diadalát az 1938-as párizsi Európa bajnokságban aratta, ahol a 400 m-es futamban, 47.4 mp-es idővel, a hollandus Baumgarten, a német Linnhof, a magyar Görkói, a finn Tammistó és a svéd von Wachenfeld előtt megszerezte az Európa bajnoki címet.

Cambridge-i diák volt. Az évszázados Peterhouse College-ben lakott, s mint a kékek kapitányát, az angol sportélet egyik legnépszerűbb egyéniségeként tisztelték. Vele az a sportember szállt sírba, akire ráillik a mondás: „right man on the right place”.