Jugoszlávia és Magyarország becsületes parolájáról

Belgrád, december 8.
A jugoszláv sajtót és közvéleményt ezen a téli vasárnapon elsősorban és leginkább Jugoszlávia és Magyarország közötti kapcsolatok hétről-hétre mindinkább kimélyülő lehetőségei, reményei és eshetőségei foglalkoztatják. Ugy a szerb, horvát, mint a szlovén napi és hetisajtó a jugoszláv-magyar barátkozásról közöl publicisztikai dolgozatokat és „két kemény, földimádó, százados véres harcokban megedzett katonanemzet becsületes parolájának” jellemzi a mai események kialakulását.

A jugoszláv sajtó pártkülönbség nélkül emlékeztet Horthy Miklós kormányzónak a mohácsi sikon 1926 augusztus 29-én elmondott látnoki beszédjére, amelyet most több orgánum szóról-szóra idéz: „Egyenetlenség, belviszályok és a fegyelem teljes hiánya semmisitették meg nemzetünk erejét ötszáz év előtt rabszolgasorsra juttatva a nemzedékek egész sorát. Hosszu, nehéz idők multak el, amig ujra megindult a vérkeringés az ország megcsonkitott, elernyedt testében és uj életre kelt a nemzet. Okulva a multakon, a késői utódok mégis csak megérték, hogy még egy ilyen nagy bukás után is föltámadás követte a vigasztalan reménytelenséget! Az egykori ellenségből jóbarát lett. A két ősi rokonfaj közötti ellentétek elsimultak és helyükbe lépett a megértő barátság és a kölcsönös meleg rokonszenv. Attól a jóbaráttól viszont, akit oly sokáig fuzött össze minket a déli vizeken a közös védekezés életbevágó érdeke utóbb, sajnos, mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés.”

A zágrábi sajtó Radics Istvánnak, Jugoszlávia első népszövetségi delegátusának 1926 szeptember 12-én Genfben tett nyilatkozatát idézte, amellyel Magyarország kormányzójának mohácsi beszédére válaszolt:

- Boldognak érzem magamat, – mondotta Radics – hogy a magyarok és a délszlávok annyi áldatlan visszavonás után végre ujra megértik majd egymást. A horvát nép különös örömmel ragadja meg a magyar békejobbot. Remélem, hogy a közeledés gyümölcsei megérnek egyszer és a két, derék, őszinte, egészséges nép jóbarátságának semmi sem fogja utját állni.

Több képviselő, a kormánypárt vezető tagjai vasárnapi nyilatkozatában „reális szükségességnek és históriai törvénynek” itéli a magyar-jugoszláv barátságot és rendre mindig utalnak arra, hogy „a népek istene nem egymás ellenfeleinek, hanem egymás fegyvertársának rendelte a délszlávokat és a magyarokat.”

Magyar-jugoszláv örök barátsági egyezmény megkötése Belgrádban
Belgrád, december 18.
Gróf Csáky István külügyminiszter a jugoszláv királyi kormány meghivására kétnapos hivatalos látogatást tett a jugoszláv fővárosban. A látogatás alkalmával került sor december 12-én a két ország közötti örök barátsági és tanácskozási egyezmény aláirására.

A magyar-délszláv szerződés nemcsak politikai instrumentum, hanem a népi érzések kifejezője is. Idegen érdekek ideig-óráig elhomályosithatták a magyarok és a délszlávok baráti kapcsolatait, de ennek a viszonynak mélysége bebizonyosodott ennek a világtörténelmi jelentőségű okmánynak a megszületésével.