|
Képzőművészeti szemle
Kiállítások
Különösen Kernstok esetében, aki rajzolónak alkalmasint még kiválóbb volt, mint festőnek. Erre elhalálozása után e hasábokon röviden utaltunk is, most ez a kiállítás még inkább megerősített hitünkben. Egynéhány biztos és éles vonallal odavetett, egy-egy emberi jelenséget összefoglaló rajzai mélyen vésődnek az emlékezetbe.
Fölötte erőteljesek, jellemzők. Pompás ábrázolások, villanásszerűen mutatják be azt az elvonást, amelybe Kernstok a neki lényegest beléfoglalta. Megérezzük azt a lázas élvezetet, mely munka közben vezette, a sikerülésnek azt az örömét, mely rajzolás közben eltöltötte. Rajzain a kifejezés eszköze a körvonal, átmenetekkel, részletekkel, árnyékolással nem vesződött. Rajzai talán a legelvontabb rajzok, amelyeket az elmúlt évtizedekben magyar festő alkotott és mégis tele vannak élettel, néha majdnem szétpattannak az erőtől, a mozgástól, a kiterjedéstől.
Sokszor csak észrevételek, máskor később megvalósított kompozíciók ötletei rejtőznek mögöttük. Szálasra nyúlt, hajlékony izületű, karcsú férfitestek lépnek követelődzően elénk, egyenként vagy jókora sokadalomban. Nem a pillanatnyiság tüneményeit hirdetik, inkább az állandóságot. Kernstok nagyon szerette és gondosan őrizte rajzait. Nem szívesen vált meg tőlük. Mintha érezte volna, hogy ezek legmélyebben átérzett és legsikerültebb alkotásai.
Míg Kernstok rajzai teljesen színtelenek, amennyiben láttukra a testek színessége eszünkbe sem jut, Ferenczy rajzai mögött már ott lappang a szín, elképzelésükben benne érzik a tónus, témái rajzain nem elvont kiterjedésben lépnek elénk, hanem sokszor még a levegőt is éreztetik. Néha végtelenül gyöngédek és finomak, néha erőteljesek.
A jelenségek sokféle tulajdonságából jóval többet markolnak össze, mint Kernstok sokkal absztraktabb rajzai. Általában nem olyan jelentékenyek, mint megfestett alkotásai. Mégis igen érdekes kiegészítői művészetének, mint bensőséges megnyilvánulásai annak a fegyelmezett önnevelésnek, mely egész munkásságát áthatotta.
Jól emlékszünk még arra az időre, amikor ezek a rajzok talán még nagyobb megütközést ébresztettek az akadémikus művészet híveiben, mint festményei. Éles körvonal helyett bizonytalannak látszó, furcsa vonalhalmozásokat adtak és azt a látszatot keltették, mintha a művész ügyetlenül próbálkozott volna kiigazítgatni a kezdetben tévesen odavázolt vonalakat és az elhibázottakat elfelejtette volna kitörülni. Pedig ez a megismétlődés egyáltalában nem volt tétovázás és kiigazítgatás, hanem célzatos kiegészítés.
Ekképpen lágyabbakká és elevenebbekké tette a körvonalakat, a testek színes jelenségekké oldódtak fel, a részletek festői elképzeléssé álltak össze. Rippl-Rónai rajzai legtöbbjén megérzik, hogy nem terv, nem is feljegyzés, hanem önmagáért készült alakítás. Teljességre törekszenek, nem várnak későbbi hozzátételekre, hanem ki akarják meríteni a témát. Befejezetten adják azt, ami foglalkoztatta. Öncélú rajzok. Ezért dúsabbak mint Ferenczynek későbbi alkotásokhoz készült rajzai és többet adnak a művész lelkéből.
Minden fenntartás nélkül gyönyörködhettünk itt pompás színességében, előadásmódjának olvadékony lágyságában, abban a választékos életörömben, mely emberi mivoltát is annyira vonzóvá tette.
Mert hiszen egészen más ember és más művész volt, mint akit a kiállítás tárgymutatójában látható, komor nézésű arcképe sejtet. Derűs és meleg érzésekkel telt lélek, a világ színességének, szépségének mosolygós élveztetője. Szebbnél szebb, finomabbnál finomabb virágcsendéleteit, tájképeit élvezhettük ezen a Petrovics Elek rendezte kiállításon, aki a tárgymutató előszavában meghatott szavakkal kitűnően foglalta össze felejthetetlen barátunk művészetének nagy jelentőségét. A Magyar Képírók kiállítása a Nemzeti Szalónban ismét nagyigényű programmal lépett a nyilvánosság elé. Ebben a programban egyaránt volt kritika és ígéret is. Kritika a magyar művészet mai állapotával szemben, melyet nem tart eléggé magyarnak, ígéret, hogy művészetünket magyarabbá akarja tenni. "Éljük a tanyák, falvak életét, tanulmányozzuk sajátosan turáni szellemű művészetét és építünk erre az ősi fajtaerőre" - mondja a katalógus előszava.
A Magyar Képírók Társasága nyilván afféle megújhodást akar a nép művészetével való érintkezés útján elérni, mint amilyent Bartók és Kodály a zenében elértek. De ne feledjük el, a nép zenéje sokkal dúsabb kincsesbánya, mint képzőművészete, mely csak dekoratív elemekig jutott. Más kérdés a magyar földdel és néppel való érintkezés termékenyítő hatása.
A közvetlen és friss kapcsolat emberrel és természettel csak üdvös lehet. Egyelőre azonban e művészcsoport munkásságán nem látszik meg az, hogy a témákon túl eredeti formavilághoz jutott volna el. Már pedig a művészetben ezen múlik minden. A csoport tagjainak színképzelete gazdag, de éppenséggel nem olyan összhangzó, mint a népművészeté, sőt éppen vezető tagjaiban nem egyszer rikítóan ízléstelen.
A szöveget Bodoni antiquából szedték (éppen tavaly nyáron emlékeztünk meg a remek pármai kiállítással kapcsolatban Bodoni nagy jelentőségéről), a könyv antiknyomó papírját külön ehhez a könyvhöz a Diósgyőri papírgyár készítette, a régi fametszeteket Kaza György grafikai intézete másolta kitűnően, a kötés Kner Erzsébet munkája, még a borítópapír is pompás, Bródy-Maróti Dóra tipografizálta Gutenberg legrégibb betűtípusainak nagyított betűiből.
Ennyi művészi iparkodásból kivételesen szép kiadvány sikerült, amely szinte elérhetetlen magasságra emelkedik ki a magyar könyvkiadás legtöbbnyire csak olcsóságot árasztó sivatagjából. Intő például azok számára, akiknek eszükbe sem jut, hogy a könyvnyomtató ipar művészi feladatokat is tűzhet maga elé.
De igazságtalanság volna, ha csak a könyv külsejéről emlékeznénk meg. Fitz József majdnem százoldalas szövege a maga nemében szintén kiváló teljesítmény. A tudományos kutatás mai állapotának megfelelően kitűnően foglalja össze a tudnivalókat, szövege nemcsak adataival érdekes, hanem előadásmódjának vonzó folyamatosságával, fordulatosságával, könnyedségével is lebilincseli az olvasó figyelmét. A nyomda és a szövegíró egyaránt méltó emléket állítottak ezzel a művel a könyvnyomtatás nagy feltalálójának. |