Tengeralattjáró-gyártás futószalagon

Az első világháborúban tűnt fel a tengeralattjáró első ízben mint komoly támadófegyver. Akkor azonban még csak félszegen vetették latba a németek, nem volt belőle elesendő, úgyhogy néhány kezdeti siker után félbehagyták a tengeralattjáró-háborút. A mostani háborúban azonban az U-hajó az első perctől fogva döntően avatkozott bele az Anglia elleni hadjáratba. Anglia hajóürtartalmának naponta fokozódó csökkenése bizonyítja, hogy a németek ezúttal nagy tömegben vetik latba. Képünkön baloldalt most rakják a hajótestre a légkamrákat: a jobboldali hajón már a külső páncélzatot is látni.

A tengeralattjáró testének váza
A tengeralattjáró hajó néha tetemes mélységig kell a víz alá merülnie, nehogy a repülőgépekről felderíthessék. Ott fenn pedig már igen nagy a víz nyomása, amely egy gyenge hajótestet papírrá lapíthatna. Ezért igen erős acélbordázat alkotja a tengeralattjáró-hajó testét (jobboldalt), s erre a bordázatra vonják rá az ugyancsak erős héjazatot (baloldalt).

A légmentes csapóajtó
A technikának ez a csodája, a német precíziós munka a csúcsteljesítménye. Hiszen ennek a csapóajtónak tökéletes működésétől függ a tengeralattjáróban lévő emberek élete. Ha csak egy hajszálnyi rés is akadna az ajtón, a tengerészek nyomorultul benne pusztulnának a hajóban.

A tengeralattjáró haláltszóró négy szája
Az U-hajó főként azzal válik az ellenségre veszedelmessé, hogy a víz alatt egészen közelről lövi ki az ellenséges hajótest felé torpedóit. Egyszerre négy ilyen torpedót tud elsütni, s ezzel biztosítja találatainak száz százalékos bizottságát.

Az újszülött hajó-bébi „járni tanul”
A német hajógyárak a háború kezdete óta valósággal futószalagon ontják magukból a tengeralattjárók tömegeit. Ennek ellenére is minden egyes példányt gondosan átvizsgálnak, mielőtt szolgálatba állítanák. Amikor egy-egy példány elkészült, segédhajók vontatják ki a szabad vízre s itt kipróbálják minden tömítőrészét, duzzasztó és merülő-tankjait és levegőkészülékeit.