A földkerekség őslénytan-tudósai 1933 őszén világkongresszusra gyültek össze az Északamerikai Egyesült Államok fővárosában. Washingtonban. A világ minden zugából eljöttek a palaontológia rejtelmes tudományának művelői, akik csodálatosnál csodálatosabb dolgokat tudnak a régi kövekből, törött cserepekből és porló csontokból kiolvasni.

Összesereglettek, hogy számot adjanak tudományos kutatásaik legújabb eredményeiről. Az érdekes előadásoknak egész sora hangzott el, amelyek közül nem egy új megismerésekkel gazdagította a régészetet. A legnagyobb tudományos szenzációt azonban az a csontdarabka keltette, amelyet a magyar kiküldött: Lóczy Lajos, a Magyar Földtani Intézet Igazgatója tett le a tanácskozó asztalra.

Egy emberi állkapocs egy része volt ez a barna, szuvas csontdarab és beléje ágyazva tizennégy fog. A tudósok nézték, forgattak a leletet és sűrű fejcsóválás közepette adták kézről-kézre. A magyarázat, amelyet Lóczy a bemutatott lelethez hozzáfűzött, úgy szólt, hogy az állkapcsot több más emberi csont-maradvánnyal együtt 1933 júniusában Magyarországon a hevesmegyei Cserépfalu határában levő Subalyuk elnevezésű barlangban találták, barlangi medve, oroszlán, hiéna, mammut, orrszarvú, óriásgím és sok más apróbb-nagyobb jégkorszakbeli állat csontmaradványaival együtt.

Az agyaggal és törmelékkel kitöltött barlangnak ugyanabból az őskori rétegéből számos kezdetleges kőeszköz is került napfényre, az embert használat kétségtelen nyomaival. A subalyuki ásatásokról felvett fényképfelvételek és az elsorolt adatok alaptan a szakemberek minden kétséget kizáróan beigazoltnak találtak, hogy az állkapocs az emberi nem legtávolabbi őséé, azé az őskori embertípusé, amelynek létezéséről csak két európai leletből: a neandervölgyi és a horvátországi krapinaiból szerzett- tudomást a régészet.

Harmadikul tehát most a magyarországi Subalyuk barlangja szolgáltatott bizonyságot a fejlődésnek még egészen kezdetleges fokán álló és az állati sorból még alig kiemelkedett ősember egykori létezésére. Illetőleg arra, hogy ez az embertípus földünk geológiai újkorában, a jégkorszak végén a mammuttal, rénszarvassal, páncélos orrszarvúval és háromujjú lóval egyidejűleg a mai Magyarország területeit is benépesítette.

A világraszóló jelentőségű fölfedezésnek az a csattanója, hogy amikor Lóczy Lajos befejezte előadását, a kongresszus elnöke, a legkiválóbb amerikai paleontológus tízezer dollárt ajánlott fel a magyar tudósnak az ősemberi állkapocsért. Lóczy elhárította az ajánlatot, mire az amerikai megtetézte azt további kétezer dollárral.

Lóczy azonban kijelentette, hogy sem tíz-, sem tizenkétezer dollárért, sem pedig seminő összegért nem fosztja meg a magyar tudományosságot attól a páratlan és anyagiakban fölbecsülhetetlen értéktől, amit a subalyuki ősember állkapcsa jelent.

(folyt. köv.)