Mesebeli időket élünk. Mesebeli óriások viaskodnak a föld hátán, mesebeli gépek hétmérföldes gyorsasággal robognak át országokon, tengereken, légi óceánokon. Benépesül a víz alja, a föld méhe s a levegő azúrkékje. Uj életnek új formái támadnak a vérviharban. Németország férfinépe künn harcol a nagyvilágban, otthon pedig veszik át az eke vasát, kaszát-kapát, a gépeket és az autók kormányrudját.
A női segédszolgálat már csodákat vitt végbe Németországban a férfierők helyettesítése és főként a szociális és egészségügyi szolgálat terén. Egy másik része az asszonyoknak az akkor még fenyegető éhségblokád leküzdésére vállalkozott kertészeti és mezei munkák felvállalásával, mező és tejgazdaságok vezetésével. A városokban a közlekedés, a posta és távíró, valamint a köztisztaság körül végeztek hasznos munkát. A leányok pedig a közmunkára vonult asszonyok helyett, mint kisanyák, végeztek a csecsemőgondozó munkát.
Az idők parancsszavát követve ez a német úrikislány kivette a részét a nép közös munkájából. Édesapjának teherautó szállítóvállalata volt, amikor kitört a második világháború. Sofőrjeit természetesen nyomban katonai szolgálatra hívták be, míg maga az apa beteges ember létére, otthon maradt ugyan, de képtelen volt az üzemét ellátni. Erre a kislány gyorsan jelentkezett a hatóságnál, hogy a tehersofőri vizsgát letegye s két hét alatt megszerezte a sofőr-engedélyt.
Azóta hajnali ötkor ugrik ki az ágyból s egy óra múlva már vígan brummog a traktora, a mögéje csatolt két teherkamionnal, a reggeli ködbe burkolt városon keresztül. Sofőrtársai bámulva nézik, milyen biztonsággal „veszi” a legnehezebb fordulókat ezzel a hosszú autó-hernyóval. Estére pedig, mire holtfáradtan hazatér, már vár rá az irodai munka, amelyet szintén néki kell beteg apja helyett elvégeznie. Ez a kislány a modern idők meséinek igazi „jó tündére”.
De nem hiába mesebeli tündér a kis sofőrkisasszony! Vasárnap délelőttje ugyan még azzal telik, hogy a traktorait és kamiónjait megtisztogassa; ha kell, holmi házi javításokat is elvégez rajtuk s rendbehozza őket a jövőheti munkára. A vasárnap délutánja azonban már tisztára a sajátmagáé. Ilyenkor lekerül róla a szurtos overall, szegre akasztja a teherfuvarozásnál elkerülhetetlen „hétmérföldes” csizmát, fölveszi a „dáma”-ruháját, beleül elegáns kis kocsijába s a jól elvégzett heti munka büszke öntudatában megenged magának egy kis kiruccanást színházba, táncbárba vagy a hegyek közé, vizek mellé. Ezen a sikkes kis tündéren igazán nem látszik meg a szürke hétköznap ötven-lóerejű, férfit is megszégyenítő, nehéz munkája!