Igen érdekes és aktuális kérdésről tart előadást dr. Csürös Zoltán műegyetemi tanár december 12-én a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben. Előadásának címe: A műanyagipar Magyarországon. Ma az egész gazdasági életet közelről érinti a műanyag-probléma. Munkatársunk információja szerint dr. Csürös Zoltán egyetemi tanár rá fog mutatni arra, hogy a mai körülmények között fokozott figyelmet kell fordítani azoknak a vegyületeknek és segédanyagoknak az előállítására, amelyek a műanyagipar megteremtésének az alapját képezik. Ebből a szempontból kell kutatni, hol vannak Magyarországon lehetőségek különböző műanyagok előállítására, továbbá, melyek azok az anyagok, amelyekben hiány mutatkozik és amelyeket pótolni lehet.

Eredetileg műanyagnak tekintettek minden műszaki úton előállított anyagot.
Ilyen volt az üveg, a cement, a belőle készült beton, a porcellán, a cserép, stb. Idetartoztak olyan elemek is, amelyek színállapotban nem fordulnak elő, ötvözetek, különböző szervetlen anyagok, amelyeket vegyi átalakulással lehetett létrehozni.

Viszont a tudomány mai álláspontja szerint mást nevezünk műanyagnak: minden kémiai vagy vegyi úton létrejött megmunkálható szerves anyag műanyag. Régebben a forgácsoló eljárás (fúrás, faragás, esztergályozás) voltak a megmunkálás módszerei. Idetartoztak a megfelelő formába való öntés, a nagy nyomás alatt, a magas hőmérsékleten történő sajtolás vagy porlasztás. A dolog természete szerint a műanyagnak elsősorban a tömegtermelésben van hivatása és jelentősége.

Csürös professzor két csoportba osztja a műanyagokat.
Az egyikbe a természetes alapanyagokból vegyi átalakulással készített anyagokat sorozzuk. Ilyenek a kaucsuk alapú műanyagok (gumi, ebonit), a zsíros olajú műanyagok (linoleum), a celluloze-alapú műanyagok (cellofán, celluloid, műselymek, lakktermékek), a fehérjealapú műanyagok (enyv, cserzett bőr, prém). Ezeknek a műanyagoknak az alapanyagát a természet szolgáltatja, vagyis a föld, a mezőgazdaság.

A második csoportba a szintétikus úton létrejött, illetve előállított műanyagok tartoznak.
Ezeknek az alapanyaga is mesterséges (műgyanták, présanyagok). A műanyagok száma állandóan növekedni fog. Főleg a szintétikus műanyagok között erős a fejlődés. A magyar ipar elsősorban az első csoportba tartozó műanyagok előállításával foglalkozik. Erre mutat igen fejlett gumi-, enyv- és bőriparunk. E csoport kiindulási anyagát mezőgazdaságunk, erdőink nyujtják. Magyarországon megvan a lehetőség arra, hogy az ilyen természetű műanyagiparok megerősödhessenek.

Égető fontosságú a cellulozeprobléma és a cellulozén felépülő műanyagipar. A gumi- és lakkiparunk nem számíthat arra, hogy a szükséges kiindulási anyagok valaha is beszerezhetők legyenek Magyarországon. Az említett második csoportba tartozó műanyagok gyártása viszont még nem honosodott meg Magyarországon, ezeknek a kifejlesztése igen fontos.

Szó lesz az előadásban arról is, hogy a kaucsuk vulkanizálására alkalmas kén hazánkban is rendelkezésre áll. A klórkaucsuk készítéséhez szükséges klórt szintén kitermelheti a magyar ipar. A lenolaj egyik kitünő terméke mezőgazdaságunknak. Celluloze előállításához rendelkezünk elegendő fenyő- és bükkerdővel. Ezt egyébként újabban a mezőgazdasági hulladékokból is ki lehet vonni. A feldolgozáshoz szükséges lúg, salétromsav, kénsav szintén a magyar ipar terméke. Megtalálható mezőgazdaságunkban a keményítő, a tejfehérje is. A bőr- és prémiparban a cserzéshez alkalmas vegyszereket importálni kell, de kátrányból nyerhető fenol és naftol átalakításával a szintétikus cserzőanyagokat is Magyarországon lehetne gyártani.

Enyvgyártásunk kiinduló anyaga a bőrhulladék és a csont.
Mindkét csoportba tartozó műanyagok gyártásához megvannak itt az előfeltételek, részben a mezőgazdaság termelvényeiből, részben pedig a kőszénkátrányból, az abból kivonható anyagokból és acetilénből. Az acetilénen alapuló szintétikus ipar fundamentumát megtaláljuk a karbidiparban és az alkoholban, míg a kátrányon alapuló műipart szeneink biztosítják.