Az egész világon körülbelül 80 ezer rövidhullámú rádióamatőr dolgozik. Ez igen tekintélyes szám. A laikusok között ezen nyilván megdöbbenthetnek, mert ebből világosan kiderül, hogy a rövidhullámú rádiózás ma már sokkal több, mint egyszerű szórakozás vagy „hóbort”. Természetes ha ezeket az amatőröket „szabadon engednék”, értve ezalatt, hogy ha mindenki azon a hullámhosszon dolgozna, ami neki megfelel, az éterben a legnagyobb káosz lenne.
Nemcsak senki sem tudna egymással érintkezni, hanem még állami adóállomások és hivatalos adók adásait is teljesen összezavarnák. Ezért mindenütt közbelépett az állam és mindenütt megalakították a rövidhullámú rádióegyesületeket, amelyeknek azután szigorú feltételekhez kötötték a rádióengedélyek kiadását. Természetesen a feltételek között a szerepelt a szakvizsga is. Igy nagyon sok amatőrt szakemberré képeztek ki, ami nagy hasznára volt a modern hadseregnek is.
Ma már szinte elképzelhetetlen egy modern hadsereg, jól felszerelt és korszerű rádiós osztag nélkül. Ezek a rádiós szakkatonák percek alatt felállítják készülékeiket és megteremtik az összeköttetést az egyet csapattestek között. Erre a célra természetesen rövidhullámú adóvevő berendezés alkalmas.
Rádióval az elemi csapások ellen
Érdekes hír érkezett Amerikából. Los Angelesben a rövidhullámú rádióamatőrök szervezete nagyszabású hírszolgálati szervezetet létesített. Az új szervezetnek az a feladata, hogy az elemi csapások: tűz, áradás, földrengés alkalmával meggyorsítsák a segélycsapatok mentő munkáját. A szervezet központjában az adóberendezést földrengés- és tűzbiztos toronyban helyezték el. Innen küldik szél szükség esetén a segélykérő jelzéseket.
A központi adókon kívül bizonyos távolságra hasonló állomásokat szereltek fel, ezek a központtal állandó telefónösszeköttetésben állanak, ezenfelül minden állomáson két adó-vevő berendezés működik, ha esetleg az egyik felmondta a szolgálatot, a helyettes nyomban működésbe léphessen. Az amerikai alaposságára vall az is, hogy az energiát házi benzinmótoros villanytelep szolgáltatja, tehát az állomások a külső energia hálózattól teljesen függetlenek. Az adóberendezés két kilowattal dolgozik.
Elemi csapások esetén száraztelepes hordozható vevőkészülékekkel felszerelt mentőcsapatok sietnek a fenyegetett helyre és ott irányítják a mentés munkáját a felvett jelzések alapján. A központi állomáson villanylámpával kivilágított térkép jelzi a többi állomást és ilymódon könnyen lehet ellenőrizni a kiküldött mentőcsapatok tartózkodási helyét.
Százhatvan rádióhír hangzik el naponta
Hozzávető becslés szerint Európában naponként nem kevesebb, mint százhatvan rádióhíradás megy az éterbe a különböző világnyelveken. Miután 24 óra 1440 percből áll, a százhatvan híradás közül minden kilencedik percben egy hír hangzik el. Természetesen a hírszolgálati időpontok nincsenek ilyen arányosan elosztva, hanem különösen az esti órákban sűrűsödnek össze. A megállapítások szerint a legtöbb híradás francia nyelven hangzik el, csak jóval utána következik a többi világnyelv.
Természetesen rendkívül sok hír hangzik el a kis államok nyelvén is. Egész Európában egyetlen állam van, amely nem ad idegennyelvű propagandát. Ez az állam Svájc, de tudott dolog, hogy a kis középeurópai állam hármasnyelvű ország, ahol a német, olasz és francia nyelv mind hivatalos nyelv. Franciaországban szigorú cenzúrát léptettek életbe a háború kitörésekor. A háború első féléve után felülvizsgálták a sajtóhírszolgálatra, cenzúrára, propagandára és a rádióra vonatkozó szigorú intézkedéseket. A kritikát maga a képviselőház elnöke végezte el.
A bírálat különösen a rádióra volt nagyon kedvezőtlen. Megállapítottak, hogy a műsoradások, művészi, műszaki és propaganda-szempontból alatta maradunk az idegen államok rádióteljesítményeinek. Ezért szervezték meg a rádió és propaganda egységes vezetését és ezzel külön minisztert bíztak meg.