"A Hitler-kormány a szavazatok 52.5 százalékát kapta meg a német választáson

Hitler szavazóinak gyarapodását a polgári pártok összeomlásának köszönheti. A két malomkő között a német polgári osztály, a liberális és haladó szellemi burzsoázia elporladt és széthullott. Az európai civilizáció nagy központi tűzhelyének, Németországnak sorsa kihullott a szabad értelmiség, a jogászok, tudósok és mérnökök kezéből.
Népszónokok, néptribunok, vad energiától fűtött új emberek küzdenek ma a hatalomért azon a földön, amely száz évvel ezelőtt bölcselők és költők hazája volt.

Vasárnap a német köztársaság fekete-piros-arany lobogója hivatalosan is eltűnt a birodalom szinei közül. Hindenburg elnök délben résztvett a világháborúban elesett hősök emlékére rendezett gyászünnepélyen, amelyet az állami operában tartottak a romokban fekvő birodalmi gyűlés épülete helyett és a császári páholyt, ahol az agg tábornagy ült, horogkeresztes zászlók és a régi fekete-fehér-piros lobogók díszítették.
Ott ült az elnök mellett Hitler kancellár, Blomberg hadügyminiszter, Frick belügyminiszter, Papen, Göring és az új kormnnyal együtt ez alkalommal mutatkoztak először a nyilvánosság előtt Hammerstein tábornok, a Reichswehr vezérkari főnöke és Reeder tengernagy, a német flotta parancsnoka.
Amíg az ünnepség tartott a hősök emlékművénél, az Unter den Lindenen tízezerszámra vonultak fel a különböző egyesületek s rohamosztagok és a koszorúk százait helyezték el az emlékművön. Alighogy ez az ünnepség végetért, a nap tulajdonképpeni eseménye következett:
Hitler rádión jelentette be Hindenburg rendeletét a birodalom új lobogóiról."

Szemelvények arról a napról. A történelem eme leghátborzongatóbb jelenségében nem Adolf Hitler és a mögötte álló náci vezérek a legfélelmetesebbek. Ők csak perverz, gonosz emberi indulatok, aljas célok hordozói, megjelenítői. Láthatóak, tudhatóak, kiszámíthatóak. Nyílt kártyákkal játszanak. Az, hogy kortársaik elképzelhetetlennek tartották, hogy a Mein Kampf-ban leírtak egyben megvalósítandó politikai programot is jelentenek, az róluk és egyben a mindenkori értelmiség gyenge felfogóképességére utal.

Még csak nem is Alfred Hugenberg sajtómágnás és azok a német nagyiparosok, akik a háttérből támogatták a vezért, gondolván, hogy majd fölhasználják a német baloldal ellen. Nem. A történet legfélelmetesebb és legveszedelmesebb figurája: Kopfrkingl úr.

Kopfrkingl úr maga a megtestesült jóság; példás cseh hazafi, példás állampolgár, férj és apa, s foglalkozását már-már mániákus áhítattal tisztelő és végző alkalmazott.

Kopfrkingl úr maga a megtestesült gonoszság; példás német hazafi, példás fasiszta, családját kiirtó, engedelmes és mindenre elszánt híve az új rendnek, s foglakozásában eme új rend megteremtésének egyik fennkölt és nagy lehetőségeket rejtő eszközét látja.

Kopfrkingl úr a prágai krematórium dolgozója.

Kopfrkingl úr átváltozását Ladislaw Fuks ábrázolja mély és hátborzongató hitelességgel remekművében, A hullaégetőben. Hogyan lesz a jóból - a magát ugyan még mindig jónak, nemesnek, fennkölt eszmék úttörőjének tartó, ám valójában a besúgástól a tömeggyilkosságig minden aljasságra hajlandó tudatos gonosztevő?

Kopfrkingl úr átváltozása nem egyedi történet, tömegek járták és járják be ezt az utat. Ez a történelem legmegdöbbentőbb jelensége.

Hogy valójában mi is történt Kopfrkingl úrral, arra ma sincs magyarázat, és talán nem is lesz soha. A Kopfrkingl úrral történteket nem megérteni kell, mert van, amihez az ember kevés.

Kopfrkingl urat le kell leplezni, meg kell nevezni, mielőtt az őrület pestise és a gyávaság aids-vírusa széteszi a társadalom morális gerincét. A kopfrkingl urakban tenyésző álszent, alávaló, aljas szándékokat föl kell mutatni, mint egy feketemise áldozati ostyáját, világgá kell kiáltani, zengeni, sikoltani, hogy Kopfrkingl úr halált nevel magában és egész hadsereg áll már mögötte, akik a mi elveszejtésünkről, megsemmisítésünkről álmodoznak a délutáni teázásaik közben!

Kopfrkingl úr mindenütt jelen van. Az élet komoly, tekintélyt parancsoló helyein éppúgy, mint a szűk, külvárosi pincelakások odújában. Nincs olyan foglalkozás, amelyet ne űzne.

Kopfrkingl úr tekintélyes ember, a társadalom, a nemzet alapköve, minden diktatórikus rendszer újratermelődő kötőanyaga.

Néha varázsló alakját ölti magára. De olyankor Mario is a közelben van.