,,Lávamezőkön, tűzfolyamokon át” folyik a hadtörténelem legvéresebb visszavonulása
New York, junius2.
Az ,,United Press” flandriai harctérre küldött tudósítója szombat déli kelettel valósággal verescsagini képet fest a Calais és Nieuport közötti tengerparti sávon éjjel-nappal szakadatlanul folyó tüzérségi, tengeri, repülőharcokról és irtózatos kézitusákról, amelyekkel a szövetségesek elithadosztályának visszavonulását fedezik Flandriából. A tudósitó szerint 48 óra óta tiz uj német páncélos hadosztály és három gépesített hadosztály a német üldöző seregek élcsapata.
Szombat hajnalig kereken 140.000 angol és francia katonának sikerült angol partra érni. Flandriában harcba vetett szövetségesek haderők létszámáról a legkülönbözőbb becsléseket hallani, de ezek egyike sem hiteles. Bizonyosnak látszik az, hogy a még Gamelin által Belgium megsegítésére összpontosított haderők legalább 18-20 hadosztályra becsülhetők.
Ezekhez járult 15 belga hadosztály, amelyek közül 9 a belga király parancsára letette a fegyvert és elhagyta a számára kijelölt frontszakaszt. Blanchard tábornok hadiszállásán tartózkodó amerikai katonai attasék megállapítása szerint soha még a történelem folyamán drámaibb körülmények között és a kétségbeesés nagyobb elszántságával nem harcolt hadsereg, mint ez a francia és angol gyalogság, reménytelen és kiszolgáltatott helyzetben.
Az angol csapatok közül lord Gorth két gárdahadosztálya került elsőnek abba a helyzetbe, hogy behajózhatták és a szövetségesek szolidaritására figyelemreméltó, hogy ezek a skót válogatott zászlóaljak francia hadihajókon értek angol partot. Maga lord Gorth, az angol expedíciós hadsereg vezére, hajnali szürkületben, vadászrepülőgépen indult Londonba, Churchill miniszterelnök kétszer kiadott és még kétszer megsürgetett rendelkezésére.
Gorthot vasárnap éjszaka várja vissza vezérkara.
A franciák közül Prioux tábornok csapatai értek először a tengerpartra, még mielőtt a németek megszállták volna annak a frontszakasznak elzáró magaslatait, amelyen Prioux két és fél hadosztályból álló hadseregcsoportja négy napig állta a németek szédületes elánnal megújuló rohamait. A dünkircheni gátszakadás nemcsak a német előrenyomulás terepét változtatta süppedékes mocsárvidékké, hanem eláztatta a kikötőváros felé a másirányú közlekedési utakat is.
(Prioux katonái 14-15 kilométeres szakaszon a német repülök géppuskatűzében, bokáig , gyakran derékig a vízben, gázoltak át és a rajvonalban hátramaradt utóvédjeik űgyszólván az utolsó emberig és az utolsó puskagolyóig fedezték a viszavonulást.
Csodálatos szerencse, hogy a német messzehordó ágyuk és repülőbombák a rakodópartban alig tettek kárt, mert különben a szállitógőzösök nem tudták volna megközeliteni a kikötőt. A menekülést elősegítette az is, hogy Gorth utászai a német előrenyomulás útvonalait szárazföldi aknákkal keresztül-kasul robbantották, úgyhogy a német páncélosok eddigi rekordszáguldása megtorpant, bár a német nyomás óráról órára növekszik.
A visszavonuló csapatok rendkívül megviselten, de fegyelmezett hadirendben és énekelve vonulnak be Dünkirchenbe. A kikötő és környéke állandóan német nehéz ütegek és bombázó repülőgépek pokoltűzében lángol. A sötétség beálltáig pillanatnyi szünet nélkül folynak a légi harcok: a csatorna víz-útja fölött száz meg száz angol vadászgép, életre - halálra őrzi az égboltozatnak azt a csíkját, amely a zsúfolásig megtelt szállítóhajókra borul.
A pokolból megtértek leborulnak az angol partra és anglikán egyházi dalokra nyílik a szájuk.
Végig az útvonalon egetverő hurrá köszönti őket! Előbb fürdő-, majd öltözködő-barakkokba kerülnek és azután széjjelosztják a katonákat a különböző vasúti csomópontok és vidékek felé. 3-400 vagonos vonatok hosszú sora indul délnek és délnyugatnak. A katonák ráírják a vagonokra: ,,hazajöttünk, visszamegyünk!” Csodálatos, milyen gyorsan visszanyerik humorukat és vállalkozási kedvüket. Szakadatlanul tart az özönlés, amíg Dünkircgen körül és az idetorkolló útvonalakon Ezrek és ezrek hullanak el, szövetségesek és németek, összekeveredve, szuronnyal birkózva, véres gomolyagban…
