Pethő Sándor

Az 1919 utáni magyar közélet aránylag kevés igazán jelentős közírót emelt ki a sajtó munkásai sorából, olyat, aki mély hatást tudott volna tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált volna a közéletnek. Ezek egyike volt Pethő Sándor, a balatonfüredi autószerencsétlenség áldozata. Az ő halálával kétségtelenül csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt.

Tanár volt s a történelemből indult ki. Első munkái történelmi tanulmányok. Szellemében azonban több volt a nyugtalanság és az aktualitás iránti érzék, semhogy meg tudott volna maradni a tiszta tudomány tárgyilagos levegőjében. Mintegy átmenet volt a tudományból a közírásba, mikor az 1914 előtti években tanulmányokat kezdett írni kora kiemelkedő politikusairól, az akkori viszonyokhoz képest feltünő történelmi készültséggel, egyéni és szuggesztív írástudással. Érintkezésbe került azzal az államférfiúval, akinek hatása alól többé nem tudott szabadulni, mindvégig ideálja maradt, a magyar politikus legszebb típusa az ő szemében: az ifjabbik gróf Andrássy Gyulával.

Politikai gondolkodásának ez a nagy élmény adta az irányvonalat és ebben megmaradt a közélet minden hullámzása közt. Az 1919 után kezdődött sajtó-mozgalomban, amely a keresztény jelszót tűzte ki maga elé, nagyon hamar a vezetők közé került, de sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon az akkori szélső jelszavak árjával, - az ő koncepciója magasabb volt, szelleme válogatósabb, semhogy meg tudta volna fertőzni az akkor szabadjára bocsátott demagógia. Akkor is Andrássy mellé állott s kitartott mellette később is, mikor egyre jobban elszigetelődött és kiszorult a politikai cselekvésből.

Pethő ezzel a hűségével, amely pályájának megkülönböztető jegye lett, ellenzéki álláspontra került Bethlen István politikájával s azóta minden kormány politikájával. Pártoktól független maradt. Ama politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de hogy a lelkekből nem szorult ki végkép, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása, olvasóinak száma nem csökkent és a lapok, melyeket irányított, nagy olvasóközönség előtt propagálták hitvallását.

Akármiről írt, mindig megmaradt a maga jó színvonalán. Példaadó volt urbánus szelleme, amelytől távol állott a durvaság, a becsmérlés, a demagógia. Sok polémiát vívott meg, de soha a vitát személyes térre nem vitte. Történelmi tudása ellátta az asszociációk bőségével. Érezte, hogy magyar hagyományt folytat s érezte, hogy ez mire kötelez. Mindig kissé feszes, ahogy mondani szokták, tanáros magatartása többé-kevésbbé hűvösen hatott; igazán felmelegedni akkor tudott, ha ideáljairól volt szó. Tévedései is a művelt és felelősséget érző író tévedései voltak.

Állásfoglalása az utóbbi években vesztett poziciókért való harcnak tünt fel, politikája azokéval együtt, akikkel azonos vizeken evezett, egyre jobban akadémikus jogfenntartásként hangzott, főelemei elvesztették aktualitásukat, lesodortattak a színtérről s hangoztatásukhoz egyre több bátorság kellett. Pethő vállalta ezt is, amíg rá nem kényszerült, hogy letegye a közírói tollat. Pályának politikai jelentőségét lehet vitatni, de ez a pálya látványnak mindenesetre szép volt.