|
Tolnai Gábor: Erdélyi politikus Teleki Mihály
"Ne ítéljetek úgy felőlem, az mint hallom,
Komoly nagy szakálla bölcs prédikátort sejttet. Mélynézésű, okos szeme, finom hajlatú orra és hatalmas homloka eszedbe juttatja, hogy családja már kétszáz évvel előbb a szellemi főnemesek rangjára emelkedett, a humanista költő Garázda Péter személyében. De arca a maga egységében a politikusé, a fölényes cselekvő ember kifejezésével.
Az írásba foglalt arcképek nagy részénél, az emlékiratok és az egykorú levelek legtöbbjében, nyoma sincs patriarchális, prédikátori vonásnak. Gyűlöletes színben tüntetik fel, pártos érdekembert látnak benne, aki személyes becsvágyból ugyanolyan hűséges embere tudott lenni Kemény János fejdelemnek, mint amilyen nélkülözhetetlen minisztere később Kemény utódjának és ellenfelének, I. Apafi Mihálynak.
Ingatag erkölcsiséggel vádolják, mert egyszer a német, máskor a török, majd a francia politikai tájékozódásnak volt a híve, s hogyha hatalma forgott kockán, a legjelesebb erdélyiek halálos ítéletét is megszavazta. - A kortárs véleményeknek másik csoportja adja Teleki Mihály harmadik arcképváltozatát. A "pártos érdekpolitikus" kemény, önző vonásai itt megszelídülnek; a hatalmat kergető ember áldozatos hazafivá változik, erkölcsi magasrendűségét nem érintheti semmi ellenvetés; tetteiben a magánügy elhomályosul, csak a közügynek van szerepe.
Ezt a Telekit semmi más nem vezérli, csak az ország dolga. - A három portré mintha nem is egy és ugyanazon embert ábrázolná, és minden egyes ábrázolás, mintha nemcsak más embert, de más embertípust mutatna! Több a különbözés, mint a hasonlóság. Az arcképek változataiban az eszményi emberség felsőfokától az alacsony önzésig szinte minden emberi jellemvonást megtalálhatunk.
Mert az ellenszenves Teleki-portrét a miniszter ellenfelei vázolták fel, háttérbeszorított ellenzéki helyzetükből táplálkozó gyűlölettel. De a gyűlöletnél is áthághatatlanabb akadály emelkedik a hűségesek ábrázolása elé. Teleki Mihály politikájának letéteményesei ezek a hűségesek, az udvari emberek ők; tőlük származik a harmadik jellemzés. Szellemében az elsőhöz hasonlít ez a kép. Eszményít ez is, de míg a festmény eszményítve is sokat meglát az igazi Teleki Mihályból, a hűségesek arcképében alig ismerünk fel valamit a földön járó ember kemény, politikus jelleméből.
Szinte naturálisztikusan hűek, mert keletkezésükkor nem volt írójuknak más célja velük, mint az egyszerű közlés. Teleki Mihály levelei a politikusnak és a magánembernek hétköznapi eszközei. Nem az utókornak íródtak; a tizenhetedik századi erdélyi ember szemében a levélnek még nincs irodalmi becse, a levélíró tollát nem zavarja az indiszkréciót kereső közönség.
A Teleki levelezés nem vádol és nem védekezik, nem becsmérel és nem eszményít, hanem utasításokat ad, rendelkezik, és diplomáciai kérdéseket magyaráz. Egyszerűen levelek, a levél ősi formája szerint. Teleki Mihály ismerte a körülötte és ellene folyó cselszövéseket, de az alacsony támadásokra ritkán van leveleiben szava. Nagyon jól tudott politikai ellenfeleinek róla alkotott véleményéről is, tudta, hogy kétkulacsos államvezetéséért ingatag erkölcsiséggel vádolják, de a vádakra is csak egyetlen egyszer felel.
E levél néhány mondata azonban felelet minden vádra és világos magyarázata politikai magatartásának: ŤNincs oly német, török, akármint kérkedjék azzal - írja -, hogy a magyarnak javát kívánja, hogy azt elhidgyem, mindazáltal azokban is vannak rossznál rosszabbak, valamivel könyörületesebbek is; azokat vétek olylyal vádolni, kiben vétek nincsen, noha közönségesen ők bizony az magyart gyülölik.ť Majd a levél végén, szinte lírai, személyes hangon: ŤNe ítéljetek úgy felőlem, az mint hallom, hanem tartsatok igaz magyarnak.ť Kiindulópontja lehetne ez a néhány mondat minden Teleki Mihályról íródó tanulmánynak Teleki Mihály politikus volt a szónak modern értelmében. Kemény önuralom sugárzik lényéből, körültekintő, számító logika és fölényt, biztonságot adó, de mindég jól leplezett cinizmus. Szenvedélynek nyoma sincs kormányzásában. Egy percig sem hallgatott a szívére, de annál többet az eszére; eszménye a hideg ész és fegyvertársa a logika.
Mértéktartó, mindent mérlegelő természet, akit semmi nagyhangú ígérgetés nem terel el számításának igazságától. Egyedül az érdek vezeti politikáját; az ország érdeke, amelynek vezetésére a sors elrendelte. Nem volt jó katona. Fegyverét, amivel fiatal korában tekintélyt próbált szerezni magának, nem kísérte szerencse; csatái egytől-egyig vesztes csaták voltak.
Magyarországi birtokait fiatal korában elfoglalta a török, az erdélyieket pedig, uralomrajutásakor, Apafi. Nem voltak így a nagybirtokból táplálkozó hatalmi előnyei sem. De eszével fölébe tudott kerekedni Erdély leghatalmasabb birtokos urainak, Bánfi Dénesnek éppúgy, mint Béldi Pálnak, nem szólva a fejedelemről. I. Apafi Mihály oldalán olyan udvari emberi biztonsággal foglalt helyet, hogy a valóságban ő volt a fejedelem, de az uralkodó tekintélyét egy pillanatra sem ingatta meg.
Teleki személyes sorsa párhuzamosan alakul az országéval. Ifjúként került a fejedelem udvarába, részt vett a lengyelországi harcban, s a szerencsétlenül végződött hadjárat megpecsételte egyéni sorsát is. A lengyel hadjárattal Erdély kihívta maga ellen a szultán haragját. A török követeli II. Rákóczi György lemondását, aki fegyverrel próbál ellenszegülni, a túlerőt azonban nem volt képes visszaverni.
Teleki e hadjárat során veszíti el magyarországi birtokait, ugyanakkor, midőn az ország, a Bethlenek és a Rákócziak tündérkertjéből, német és török martalócok nyilt vadászterületévé változik. A kizsarolt Erdélyben, a vagyonából kiforgatott Teleki - ha meg akar élni -, nem tehet mást, mint hogy udvari szolgálatba szegődik. Míg Rákóczi él, az ő oldalán marad, halála után pedig Kemény János fejedelemnek lesz hűséges embere. A nagy törés, ami a lengyelországi háborúval Erdély történelmében beállott, változást idéz elő az ország politikai tájékozódásában. II. Rákóczi György rosszulsikerült lépése óta a török Erdély-ellenes.
A szultán támogatását most alig remélhetik, meg kell kísérelni a régi ellenséghez, Bécshez csatlakozni. "...magamat is Isten után - írja Kemény János Telekinek - devoveáltam tökéletességgel ő felsége szolgálatjára, kit egy erdélyi fejedelem is nem cselekedett. " Valóban nem cselekedte még ezt egyetlen erdélyi fejedelem sem, de a reálpolitika most nem tehetett mást. Mindaddig kénytelen ettől kezdve Erdély Habsburg politikát követni, míg el nem nyeri újra a szomszédos török bizalmát. A bécsi udvarral folytatott tárgyalásoknál Teleki a fejedelem diplomatája.
De Bécs kevés előnyt lát Erdély hathatós támogatásában. Ígéreteivel elhalmozza ugyan Telekit, aki kezdetben (most járja ki a diplomácia iskoláját) bízik is a császárban, olyannyira, hogy midőn Kemény János a török ellen küzdve elesik a nagyszöllősi csatában, az elhalt fejedelem hűséges embere otthagyja a szultán által trónra emelt Apafi Mihály Erdélyét és tovább tárgyal Béccsel, Kemény János fia, Simon párthíveként. Kemény Simon mellett mindaddig kitart, míg a bécsi politika értéktelensége következtében ki nem csúszik a talaj lába alól.
Bethlen Farkas és Bánfi Dénes után, 1663-ban, ő is csatlakozik a fejedelemhez, mint Erdélyben mondották: "rendbe hozta ügyét. Apafi Mihály és felesége Bornemisza Anna jól tudták mit nyer az ország Teleki visszatérésével. Olyan politikust, akinek diplomáciai ügyessége és politikai fölénye minden kortársát túlszárnyalja, akinek megbízható hűségét, Erdélyhez való ragaszkodása és a régi erdélyi politika tisztelete jellemzi.
Széles homloka fölött dús haj ékeskedik, nagy szakálla és fiatalosan pödrött bajsza csupa keménységet árul el, szemei fiatalos parancsoló erőt sugároznak. Harminc és negyven év között lehet ekkor (1634-ben született) és mégis, mai szemmel alig látni valóban fiatalos vonást arckifejezésében. Van ezen a képen valami meglett, férfikori mértéktartás, tapasztalt, szinte öreges messzenézés, illúziótlan mélység.
Ez a kép nemcsak Teleki Mihály képe, hanem az örök erdélyi politikusé is! Elődjeiről fennmaradt arcképek, csaknem kivétel nélkül hasonló jellemet mutatnak. Nemcsak fizikai hasonlóságra gondolok; zömök, izmos termete és a felső testből szinte nyak nélkül folytatódó nagy koponyára.
Bocskay, Báthory István, Bethlen Gábor arcképe, életüknek akármelyik szakaszából való, ilyen öreges kifejezést árul el. Az erdélyi politikus jellem sohasem táplálkozott a fiatalos, mértéket nem ismerő vakmerőségből! Ha a tizenhetedik századiak levelezését és emlékiratait lapozzuk, meglepődve vesszük észre, hogy Erdélyben a politikus szót nem egyszer az öreg ember helyettesíti. Az erdélyi politikus az öregesen fontolgató, nagy megfontolások után taktikusan cselekvő ember.
Szépen világítják meg ezt a gondolkozást Béldi Pál szavai, amelyekkel a magyarországi elégületlenek, a Wesselényi-féle összeesküvés tagjai fölött mond ítéletet: "Bizony annyi és olyan embereknek kevés eszek volt, hogy ilyen fundamentum nélkül mertek megindulni, az egész dolgot így jövendőre elrontani. Ifjak erejével, vének tanácsa nélkül akarták véghez vinni."Teleki Mihály erdélyi politikus arca, Kemény János és Kemény Simon melletti tanulóévek után, Apafi Mihály udvarában nyeri el az erdélyi politikus örök vonásait. A lengyelországi hadjárattól Apafi trónrajutásáig Erdély olyan éveket lát, mint soha azelőtt. Az Apafival beköszöntő, viszonylagosan nyugodtabb kor politikájának első feladata - egykorú szavakkal -, hogy "szegény megromlott hazánk felháborodott zürzavaros állapotjának lecsendesítésében fáradozzék". De Erdély nyugodt belpolitikájának kiegyensúlyozott külpolitikán kellett nyugodni. Azonban nincs most az a politikai lángelme, akinek elég ereje volna külpolitikai tekintélytartásra.
A fejedelemség nagy korszakában a külföldi hatalmak örömmel nyujtottak kezet Erdélynek, ma mindenik megsemmisítésére törekszik; még a török is, aki az új fejedelmet felemelte. Jelképesen világítja meg a hanyatló Erdély helyzetét a következő eset: A drinápolyi udvarban magyar követ jelenik meg a fejedelem megbízásával. Csúfos szidalmakkal fogadják, majd nem törődve a nagy esővel, kikergetik a sátorból. Néhány évtizeddel előbb az erdélyi diplomácia külső tekintélyt és belső virágzást teremtett, most legtöbbször, átlátszó és eredménytelen rebelliónak tetszik odakint.
A külföld legjobb esetben saját céljaira akarja felhasználni Erdélyt. - De ugyan mi haszna lehet ebből az elerőtlenedett országból?! - Németnek és töröknek egyaránt "rettenetes haragjok vagyon mind az fejedelemre s mind az országra". - "...mindenütt bölcstelenítnek, hazugoknak mondanak." - írja Telekinek Erdély egyik portai követe. És Erdély mégis, titokzatosan ellenáll, függetlensége harminc esztendőn keresztül lényegében nem szenved csorbát. Bocskay óta jelszava az erdélyi embernek: - Mig két szomszéd üti-veri, az eb valahogy megél, ha a szemétdombon is. Csak Isten éltesse egészségben a haragvó szomszédokat!
A francia tájékozódás gyökerei nem Erdélyben, hanem Magyarországon csíráztak ki. Az anyaország magyarsága súlyos megpróbáltatásokon megy keresztül. Lipót kora ez, a vasvári békét követő időszak. Lipót magyarellenes politikája nyomán támadt anyaországi elégületlenek Wesselényivel és Frangepánnal az élen Telekihez keresnek kapcsolatot, hogy Erdély eszközölje ki számukra a török segítségét a Habsburgok ellen.
Teleki a német tájékozódás sikertelensége után örömmel közvetít, de a török nem nagyon hajlik a felhívásra. Csak nemrég igért húszéves békét a császárnak, s különben is, hadai el vannak foglalva Velencével, Lengyelországgal és az oroszokkal. Annál komolyabb támogatást remélhetnek az elégületlenek XIV. Lajostól. A francia követ tárgyal Teleki Mihállyal, erdélyi követ is megfordul XIV. Lajos udvarában, de a francia buzgóság is - mint a német - csak addig tartott, míg francia érdek fűződött hozzá; az igéretek beváltásából soha sem lett semmi.
Minden rosszul sikerült lépés felemésztheti az ország végzetesen bomló hatalmát, ahol a hatalommal együtt bomlik a társadalom. Egymást marja, véget sejtve intrikál Erdélyben minden ember. A hanyatló korszakok minden kisszerű cselszövése felbúrjánzik. A fejedelmi trónnak is írígye támad, akkor, amidőn a külső veszedelmet már alig lehet megállítani.
Ilyen állapotok között a belpolitika nem egyszer már csak pörökkel, börtönbüntetéssel és bitóval védekezhetik. ŤIsten tehet csak jót velünk; - írja Teleki Mihály - de félek, a sok egyenetlenségért, egymás nem szeretéséért el akar veszteni bennünket ő felsége. A török mivelünk, az német odaki csak úgy bánik, a mint szereti szegény magyar nemzetünkkel. Igazán két bestia között vagyunk.ť
És a kancellár még most is tovább tárgyal. A magyarországi menekülteket befogadja és közbelép a gályarabok érdekében. Az utolsó pillanatig helytáll, pedig ekkor már az utolsó pillanat is elérkezett. Buda visszafoglalása idején Erdély feladását már nem lehet elkerülni.
Teleki Mihály a közvélemény szemében áruló lesz. Drámaíró tollára kívánkozó tragédiáját csak fokozza az iszonyú vég. Ahol sohasem kísérte szerencse, csatában hal meg. Az imént még önálló Erdély utolsó államférfia Tököly Imrével találja magát szemben, aki török hadakkal Erdély visszafoglalásáért indított háborút. Holtteste - egykorú feljegyzések szerint - "tatárok által összevagdaltatott". |