Támogassuk a hazai ipart!

A következő évek pénzügyi kilátásai nem mentek némi borus fellegektől.

Ha a meginduló költségvetési viták közben a képviselőház szigoru birálat alá fogja venni a pénzügyi és közgazdasági helyzetet, ezzel csak kötelességét teljesíti.

A kormány is teljes tudatában van a helyzet komolyságának.

Mert minél világosabb minden gondolkodó előtt, hogy az állami kiadásokat visszafele srófolni lehetetlen, mert a haladó kor követelményeit visszautasitani és közállapotainkat alacsonyabb szinvonalra leszállitani nem akarhatjuk; annál inkább be kell látnunk, hogy a pénzügyi egyensuly fentartásának, valamint általában nemzetgazdasági egészséges fejlődésünknek nincs más megbizható alapja, mint az ország közgazdasági haladása és megizmosodása.

Hegedüs kereskedelmi miniszter elsőrendü feladatának tekinti a hazai ipar fejlesztését.

Az összes érdekelt köröket erősen foglalkoztatja manapság ez a kérdés s valamennyien oly irányba igyekeznek hatni a közvéleményre, hogy a közönség mondjon le a külföldi áruczikkek iránt való helytelen előszeretetéről s karolja fel az eddiginél nagyobb mértékben a hazai ipar termékeit.

Nagyban kárositják a nagyközönség anyagi érdekeit, valamint a kisipart, a nagy tömegipar képviselői közt létesült u.n. kartellek, vagyis oly szerződések, melyeknek czélja az árak felcsigázása.

Ezek a kartellek, melyek eddig Amerikában érték el fejlődésök legmagasabb fokát, valódi rablóhadjárataivá nőtték ki magokat a közönség kizsákmányolására szövetkezett nagy tőkéknek.

Most már nálunk is anynyira felburjánzott ez a visszaélés, hogy alig van nevezetesebb fogyasztási czikk, melyek árát ily módon fel ne verték volna. Kartellek vannak a vasra, a czukorra, a petroleumra, a gyertyára, a kőszénre. Ez nemcsak a fogyasztó nagyközönségre valódi veszedelem, de lehetetlenné teszi a kisipar és a mezőgazdaság egészséges fejlődését. Mert drága vas és drága kőszén mellett hogyan fejlődhessék a kisebb ipar?

Ezekre a nyers anyagokra mindenki nagy mértékben rá van szorulva.

Azt látjuk, hogy a fogyasztási czikkek egy részét megdrágítja maga az állam az által, hogy fogyasztási adóval terheli: ilyenek a só, a dohány, a szesz, a bor, a sör, a petroleum. A fogyasztási czikkek másik részét pedig megdrágitják a kartellbe álló milliomos vállalkozók. Ha az állam fogyasztási adóit eltürhetjük is, a mennyiben a belőlük származó jelentékeny jövedelem az állampénztárba foly s igy közszükségletek kielégitésére szolgál, nehezebb eltürni a vállalkozók szövetkezései által teremtett mesterséges egyedáruságokat, mert ezek csak egyes, különben is dusgazdag magánosok javára zsákmányolják ki a közönséget.