Állandó pergőtűz alatt tartottuk a jól védekező románokat

Góllövők: Sárosi dr. és Gyetvai

Az esős, szeles vasárnap délután több mint húszezer néző jelent meg az Üllői-úti sporttelepen, hogy szemtanúja legyen az első budapesti magyar-román válogatott labdarúgó mérkőzésnek. A meccs a Duna Kupáért folyt. A küzdelem előtt Magyarország ifjúsági válogatott csapata 1:0 arányban legyőzte a román ifjúsági válogatottat.

Utána hangos-filmszerű jelenetek következtek: a zöldgyepes pályára kivonultak az ifjúsági csapatok és bemutatták, hogyan kell készülődni a futballistáknak a mérkőzésekre. Olyan volt ez a bemutató, mint egy igazi színes film, amelyet Pluhár Pista szinkronizált. Megafonon keresztül konferálta be a fiatal játékosok különböző gyakorlatait.

A közönség megtapsolta a bemutatót és megelégedetten vette tudomásul, hogy az MLSZ-ben behatóan foglalkoznak a futballsport jövő reménységeivel. Öt óra után pár perccel vonultak az arénába a résztvevő csapatok. A kölcsönös üdvözlések elhangzása után a zenekar eljátszotta a himnuszokat. Megható, ünnepi pillanat volt, amikor húszezer néző énekelte a magyar himnuszt.

Végignézte a mérkőzést Marinescu volt közrendészeti miniszter, aki jelenleg a legfelsőbb román sportszövetség elnöke. Viharos szél ellen a román csapat kezdte meg a támadást ezzel az összeállítással:
Dávid – Sfera, Lengheriu – Vintilla, Juhász, Demetrovics – Bindea, Spielmann, Barátki, Reuter, Popescu.

Alighogy Barátki elindította a labdát, Toldi megkaparintotta és mindjárt megkezdődött a magyar ostrom. Csapatösszeállításunk ez volt:
Csikós – Pákozdi, Polgár – Király, Sárosi III., Dudás – Kincses, Sárosi dr., Toldi, Harangozó, Gyetvai.

A második percben Sárosi dr. zúgó bombája a kapufát súrolva pattant ki, aztán Kincses lefutása hozta zavarba a román védőjátékosokat. Egymást követte a huszárattak és az első tíz perc azzal telt el, hogy az egész román védelem a kapu előtt tömörült és visszaverte a támadásokat. Ebben nagy segítségükre volt szél, amely a csatáraink elől elsodorta a labdát és az is, hogy a három belső csatár nem értette meg egymást.

Mindjárt az első percekben kitűnt, hogy Toldi legendás szíve ugyan most is a helyén van, de a nehéz, sáros talajon nem tudja majd képességeit kifejteni. Nem középcsatár! Forró, tíz perc után - miközben védelmünk mindig visszavert minden ellentámadást - előrevágtatott a román balszélső és lövése épp úgy, mint pár perccel előbb Sárosié, a kapufáról pattan ki.

A közönség viharzó biztatása sem volt elegendő csatáraink gólt lőjenek. Pedig mindenki látta, hogy a magyar együttes mennyire küzd, milyen nagy a harci kedve. Félórai meddő csatárjáték után Sárosi dr. lett a center és Toldi a jobbösszekötő. Most már stílusosabban ment a játék, de csatáraink most sem tudtak eredményt elérni.

A második félidőben a románok játszottak vihartól támogatva. Most a magyar védelem is tanújelét adhatta kiválóságának. A magyar támadások azonban most sem szűntek meg, és állandóan bombázták a Dávid által védet román kaput.

Tizenöt percnyi csata után Sárosi doktort kornerra szerelték a románok. A sarokrúgást Kincse irányította a kapu elé. Amint középre ért a labda, egyszerre csak kiemelkedett öt román játékos között Sárosi dr. feje és villámgyorsan megváltoztatta a labda útját, amely elpattant a kapuba.

Nagy örömet okozott a magyar csapat vezető gólja és most fokozódott az ostrom. A második gólt szép akció előzte meg: Király szerelt, előrenyomult, a labdát odaadta Sárosi Bélának, az előretört. „Lőj!” – kiáltotta a tömeg.

Lövésre helyezkedett a román védelem is de Sárosi III. átadta a labdát Gyetvainak. A szélső elfutott a melléje kirendelt román játékostól és nagy erővel megvágta a labdát, amely oldallécről, mint a bomba zuhant a kapuba. 2:0.

Szerettek volna a románok is gólt lőni, de nem tudtak. A fair román csapatból kitűnt Barátki, a volt Hungária-játékos erőszakoskodása, de hiábavaló volt, mert védelmünk könnyűszerrel vette el tőle a labdát. Durvaságára nem reagáltak! A román csapat az utolsó percben két kornert ért el ellenünk, de védelmünk mind a két remek támadást kiparírozta.

A magyar csapat ezzel a győzelemmel vezet a Duna Kupában. Annak ellenére, hogy a győzelem csak a második félidőben született meg, a magyar csapatról dicsérettel kell megemlékezni.

Vitéz Ginzery Dénes szövetségi kapitány az adott helyzethez mérten ismét jól állította össze a magyar csapatot és munkássága iránt a magyar sporttársadalom továbbra is teljes bizalommal van.

Egyébként ez a meccs is azt bizonyítja, hogy Sárosi Gyurka nélkül nincs magyar győzelem, és nagy kárt okoznak a magyar futballsportnak azok, akik a legkitűnőbb magyar játékost „fűrészelik”. Csikósnak nem volt különösebb dolga, de látszott, hogy jó formában van. Pákozdi és Polgár végig egyformán jók voltak.

A fedezetsor kiemelkedett a mezőnyből: Király, Sárosi III. és Dudás gyönyörűséget okoztak a nézőseregnek. Ugyancsak kiemelkedett Sárosi dr., míg a csatársor többi tagja váltakozó játékot mutattak, hol jól játszottak, majd meg sokszor hibáztak.

A fair román csapatból a közvetlen védelem tűnt ki, de jól működött náluk is a fedezet sor. A csatársorban a gyors Bindea a legveszélyesebb. A jugoszláv Popovics jól vezette a meccset.