A budapesti nagybank ügyvezető igazgatója meglátogatta intézete felvidéki fiókját. Az inspekció kitűnő eredménnyel végződött, utána a fővárosi bankkapacitás sétára indult a visszacsatolt város déli korzóján. A fiók-igazgató boldogan kalauzolta felettesét, aki a séta végén megdöbbentő kijelentéssel lepte meg korzó- partnerét:
- Igazgató úr, ön hazamegy Pestre! Leváltásáról gondoskodni fogok!
- De miért, Méltóságos Uram!? - hüledezett a vidéki direktor.
- Nekem nem kell olyan fiókigazgató, - fakadt ki keserűen a fővárosi finánc-szakember- akit egy óra hosszat tartó séta alatt egyetlen szembejövő sem üdvözölt és ő sem köszönt senkinek…

Móricz Zsigmond az elmult héten, mint,,árvízi hajós” szerepelt az elárasztott Pócsmegyeren. Nagy írónknak tudvalevően Leányfalun van a villája és amikor Pócsmegyeren félreverték a harangokat, a mentőkkel együtt Zsiga bá’ is csónakba szállt és egymásután húzta ki az elöntött házakban rekedt embereket..

Teleki Pál gróf miniszterelnök közvetlen elődeitől abban is különbözik, hogy nem híve az ünneplésnek. Ő az első magyar premier tíz év óta, aki nem engedi meg, hogy külföldről hazatérőben a pályaudvaron ünnepélyesen fogadják. Bár ellenszenve az üdvözlőbeszédek iránt, köztudomásu, mégis római utjának eredménye arra buzdított több kormánypárti honatyát, hogy vasárnap estére ünnepélyes pályaudvari fogadtatást készítsen elő. Az egyébként derék tervről még Rómában tudomást szerzett Teleki Pál és következő tréfás aforizmával hárította el a pályaudvari megtiszteltetést:
Az idegenből érkező fáradt utasnak a hazai pályaudvaron elsősorban hordárra van szüksége és nem ünneplésre….