Németország – Magyarország 2:2 (2:2)
85.000 néző viharzó hangorkánja közepette 2:2 arányban döntetlenül végződött a német-magyar mérkőzés
Berlin, április 7.
Több mint 85.000 néző jelent meg az olimpiai stadion tribünjein. Majdnem zsúfolt ház… Csak az olimpiai mérkőzéseket előzte meg oly nagy érdeklődés, mint a mostani magyar-német futballmeccset. Németország válogatott csapata pár hónappal ezelőtt megverte a világbajnok olasz együttest.
Tombolt és őrjöngött a stadion népe, amikor a német csatárok egymásután rúgják a gólokat az olaszok kapujába. Most Magyarország válogatott csapata látogatott el Berlinbe tarsolyában a svájciak fölött aratott győzelemmel. A magyar csapat tartalékos csatársorral jelent meg a német fővárosban.
Maga vitéz Ginzery Dénes szövetségi kapitány még szombaton este is azzal ijesztgette a német szövetségi kapitányt, hogy Sárosi György dr. repülőgépen érkezik Berlinbe.
Sajnos, ez csak tréfa volt, mert Sárosi dr. lábsérülése miatt már Budapesten lemondotta a mérkőzést és a szövetségi kapitánynak szükségmegoldáshoz kellett folyamodnia. Zsengellér még nem játszott bajnoki meccset, Cseh és a Hungária közti „viszonyt” még mindig nem intézték el és helyükbe még nem tűnt fel új csillag a magyar futballsport horizontján.
Így történt, hogy a szövetségi kapitány Toldi Gézára minden idők legönfeláldozóbb, leglelkesebb magyar futballistájára bízta a csatársor irányítását. Nem rajta múlott, hogy nem mindenben sikerült úgy, ahogy szerette volna.
A csatársorban ott volt az erő, de hiányzott a technikai tudás, a kifinomult művészet, egyszóval hiányzott dr. Sárosi György. Mindezek ellenére csak a legnagyobb dicsérettel lehet megemlékezni a berlini magyar tizenegyről, különösen a fedezetekről és a védelemről.
Mert a magyar játékosok a torokorkán wágneri fortisszimójában is meg tudták őrizni hidegvérüket, visszaverték a megújuló támadásokat, és ha nem is tudtak győzni, biztosították veretlenségüket.
A magyar csapat legjobb tagja Csikós kapus volt. És kiemelkedő teljesítményt végzett Bíró, valamint Pákozdi is. A lovagias, sportszerű küzdelemben egyetlenegy készakarva elkövetett durvaság nem történt. A német csapatban Rohde centerfedezet, Janes hátvéd és Gauchel csatár emelkedett ki.
A nagy mérkőzés ünnepélyes keretek között tartották meg. A stadion díszpáholya is megtelt előkelőségekkel.
Baert belga játékvezető sípjelére a csapatok így álltak fel:
Németország: Klodt – Janes, Billmann – Kufler, Rodhe, Kitzinger – Lehner, Gaucher, Conen, Binder, Pesser.
Magyarország: Csikós – Pákozdi, Biró – Király, Sárosi III., Balogh – Kincses, Sütő, Toldi, G. Tóth, Kalocsai.
A magyar csapat kezdte el a játékot. A 2. percben Pesser lefutott, beadta a labdát és Gauchel védhetetlen lövése a kapuba. 1:0. A meglepő gól után előretört a magyar csapat, Sütő átadta a labdát Toldinak és az oly nagy erővel rúgott a labdába, hogy a labda a kapuvonalon álló Billmann lábáról gólba pattant. 1:1.
A 25. percben Binder lesen állt, a határbíró integetett a zászlójával, de a belga játékvezető ezt nem látta. Binder nem volt rest és A magyar kapus mellett gólba sodorta a labdát. 2:1. A játékvezető később javított. Pesser berúgta a labdát a magyar kapuba, de az onnan kipattant. Szabályos német gól volt ez, de a játékvezető nem ítélte meg.
A 28. percben Balogh térdsérülése miatt néhány percre kiállt. A 44. percben Sárosi Béla előretört és váratlanul olyan bombát küldött a német kapura, hogy a német kapus nem védhette. 2:2.
Második félidőben mind a két csapat támadott, de az eredmény nem változott. Különösen a német csatárok portyáztak sokat a magyar kapu előtt, de a legtöbbször eltévesztették a célt és a labdát vagy fölé, vagy mellé helyezték. G. Tóth nem tudott teljes értékű harcos lenni, mert megsérült a homloka.
A 30. percben Conen és Binder összjátéka után már-már úgy látszott, hogy gólt érnek el a németek, de ekkor Csikós bravúrosan közbelépett. Az utolsó percben G. Tóthnak lett volna alkalma a győzelem megszerzésére, de az üres kapu mellé rúgta a labdát. Magyar támadás közben ért véget a mérkőzés.