78.154 lakósából 273 maradt a finnek kivonulása után a rommá lőtt városban
Koppenhága, március 3.
A ,,Berlinske Tidende szombat déli kiadása közli az itt következő megrázó haditudósítást
Viipuri végnapjairól:
Viipuri, Finnországnak Helsinki után második legnagyobb városa, hősi halált halt! A várost védő csapatok, - két finn hadosztály és a nemzetközi légió három svéd, norvég és egy vegyes zászlóalja, - a délkelet és észak felől egyre sulyosbodó orosz nyomásnak már 48 órája csak olyan áldozatokkal tudtak ellenállni, amely nem állott arányban a viipurifront stratégiai jelentőségével és éppen ezért Mannerhein tábornagy parancsára már csütörtök éjszaka megkezdték ugy a város, mint a várost környező hadállások kiürítését.
A támadó szovjetorosz erőket semleges megfigyelők hat hadosztály sorkatonaságra négy nehéz tankbrigádra és nyolc-tíz rohamezredre becsülik.
Tény és való, hogy az orosz gyalogság minden talpalatnyi tért irtózatos véráldozatokkal fizette meg, de méltatlan volna elhallgatni, hogy a tizenkét napos szakadatlan csatákban, amelyik alkonyatkor nap-nap után közelharcokkal végződtek, a finnek is nagy veszteségeket szenvedtek.
Péntek reggeltől már csak önként jelentkező finnlővészekből alakult patrujjok tartották megszállva Viipuri elővárosát, a belvárost már napok előtt teljesen evakuálták. Minden erejüket a Helsinki- Sortalava-vasutvonal védelmére koncentrálták, mert ez a vasúti összeköttetés rendkívüli fontosságu a Ladoga-tótól délkeletre győzelmesen előrenyomuló finn hadseregcsoport utánpótlásának ellátására.
Ezt a vasút vonalat háromszor rombolták szét eddig a szovjet bombavetők és a messze hordó ütegek, de a finn műszaki csapatok mindig ujból helyreállították, ugy hogy a vasutiközlekedés továbbra is biztosítottnak látszik. A Viipuri pályaudvar péntek déltől hajnalig négyszer cserélt gazdát és a külváros barikádjai között még szombat reggel kattogtak a gépfegyverek.
Csodálatos, hogy Viipuri külső városrészeiben megmaradt egy-két utca, viszont az egész belváros alaktalan romtömeggé vált. A belváros uj sugárutja, amelyet a párisi boulevardok mintájára 1929 és 34 között építették ki, a Torkkelin katu, a gyönyörű öt, hat- és hétemeletes bérházsorával már a multé. Mi sem maradt belőle!
A kiemelkedő középépületeket szinte leborotválták az orosz gránátok és gyujtóbombák! A kereken 78.000 lakosu, ipari centrummá nőtt Viipuri polgárságának utolsó csoportja csütörtök reggel vonult ki szülővárosából, kéziszánkón vagy kutyák vontatta szánszekéren szállítva el legszükségesebb dolgait.
Tökéletesen megfelel az igazságnak az a nyilatkozat, amelyet a finn evakuáló csoport parancsnokától kaptam, és amely szóról-szóra így hangzik:
,,Viipuriban csak a haldoklók maradtak, akiket nem tudtunk fekhelyükről elmozdítani. Ezektől lelkészeink Isten szent nevében vettek örök bucsut….Jelentéseim szerint a még harcoló hátvéden kívül 273 lélek a Viipuriban maradt finnek száma”
A Viipuri mögötti iparvidékeket a Saarima-tótól Imatráig, Ensoig és Vouksenniskáig már február első hetében evakuáltál a finnek. Ez volt a híres finn fanemesitő-iparközéppontja!
Az imatrai erőműveket, Finnország legnagyobb villanyáramtelepét, szintén leszerelték, továbbá az oly nagyszerűen fellendült papír-, bőr és gyufagyárakat is.
A finnek uj védelmi vonala megnyugtatóan biztosítja Mannerheim csapatait a szovjetoroszok megkerülő és átkaroló törekvéseitől. Viipuri feladása tehát harcászati szempontból nem mondható fatális fegyverténynek, lélektani hatását azonban lebecsülni könnyelműség volna….
