Az ország nagyrészének a vízellátása még ma sem felel meg a közegészség elemi követelményeinek.
A falusi gémeskutak ivóvize sokszor fertőzött, de gyakran a modernebb rendszerű kutak is csak rosszvízű talajvizet szolgáltatnak. Nyáridőben a szárazság elapasztja a kutak vizét, ember és állat sinylődik a vízszegény hónapokban, tűzveszély esetén pedig nincs mivel fékezni az elemeket. Az Alföldön és a Dunántúlon, különösen a Bakony falvaiban, Nógrádban is, sokszor még mélyfúrással sem lehet megfelelő ivóvizet feltárni.

Artézi kutak fúrása tehát nem minden esetben hozza meg a kívánt eredményt.
A régebbi kutaknál helyenkint áldatlan vízpocsékolás folyt, azonkívül ugyanott egymáshoz közel több kutat is fúrtak, ami a víztartó medencét erősen megcsapolta. Békéscsabán a kezdetben felszökő vízű artézi kút negatív lett: szivattyúzni kell!

A törvény szerint (1913: XVIII.) a meglévőtől legalább 160 méter távolságban szabad fúrni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az artézi vízkincs védelmére ez nem elegendő. Az országokban, ahol az artézi kutak vize fontos gazdasági tényező, a fúrásokat hirdogeológiai tanulmányok alapján szabályozzák és az engedélyt szigorú feltételekhez kötik. Algirban, Tuniszban, Transzjordániában, Szudánban hidrogeológiai alapon szerkesztett vízjogi törvény van érvényben. Hazánkban is beható vizsgálatnak kellene megelőznie a mélyfúrás engedélyezését, e tekintetben vízjogi törvényünk kiegészítésre szorul.

A m. kir. földtani intézet évtizedek óta igyekszik nyilvántartani az artézi fúrásokat, gyűjti és osztályozza a fúrásmintákat.
De az eddigi több mint 6000 fúrással szemben csak kb. 4000 artézi kútról sikerült megbízható adatokat gyüjteni. A vízjogi törvény a hanyag, késedelmes bejelentések ellen semmiféle rendszabályt nem tartalmaz.

A magyar medence artézivízkincsének gazdaságos felhasználása érdekében a tudománynak meg kell ismernie az Alföld és a dombvidékek geológiai viszonyait, a víztartó és vízrekesztő rétegek elhelyezkedését és kiterjedését. Ebben az esetben lényegesen csökkenthetjük a költséges mélyfúrások kockázatát.

A kisebb mélységben lappangó talajvizek eloszlását és körforgását is ki kell kutatni.
Az Alföldön már folyik a kutatás, a 30 méteres fúrásszelvények kitünő felvilágosítást nyujtanak az altalajviszonyokról és megvilágítják az ősfolyórendszereket. Ily módon nyerünk képet a régi Tisza- és Kőrös-medrekről és az egykori Bodrog, Sajó és Hernád folyók törmelékkúpjairól. Márpedig ezeknek a 8-12 méter mélyen elterülő ősi folyómedreknek kavicsrétege rendszerint bőséges, kitünő ivóvizet tartalmaz, míg az alig néhány méter távolságban fekvő „lösz” terület vízben szegény. Ilyen vízből kavicsréteges területen mélyfúrású artézi kút nélkül sokkal olcsóbban is megoldható a vízellátás.

Ezek indokolják a népegészségügyi, honvédelmi és mezőgazdasági szempontokból olyannyira fontos ivó- és öntözővízgazdálkodás korszerű rendezését.
Ennek során a lehetőség szerint egyszerűsíteni kellene a kútfúrás vízjogi engedélyezését. Néha egy évig tart egy kútfúrás-engedélyezési eljárás lefolytatása! A falusi lakosságot is fel kell világosítani, hogy ne ragaszkodjanak az artézi kúthoz csupán azért, mert abból automatikusan, szivattyúzás nélkül feljön a víz.