A Királyi Magyar Automobil Club új adminisztrációs helyiségeiben könnyen és gyorsan tudja lebonyolítani a feladatait, elsősorban a hozzá forduló autós közönség számára tette kényelmesebbé az ügyintézést. Az aktuális kérdésekről Landauer Eduárd, a KMAC vezértitkára ezeket mondta munkatársunknak:
– A KMAC helyiségváltoztatása elsősorban gazdaságosság okából történt: 16.000 pengő bért fizettünk az előző helyiségért. Emellett azonban összefügg ez a székházépítés tervével is. 25 évre nyulik vissza a KMAC székház gondolata és nem kétséges, hogy a százezrekből, amelyeket időközben lakbér fejében kifizettünk, remek, modern székházat építhettünk volna. Évekkel ezelőtt 80.000 pengőért megszerezhettük volna a Váci-utcai Montenuovo hercegi palotát. Azóta is foglalkozunk olyan székház-vásárlás vagy építés gondolatával, amely székházban valamennyi helyiségünk együtt lenne. Gondolunk ugyanis arra, hogy lenne egy általános osztálya a KMAC-nak, amelybe az autós társadalomból mindenki beléphet, minimális tagdíj mellett és lenne az ú. n. cercle, amelynek a tagjai lényegesen szigorúbb feltételek mellett regrutálódnának. Székház-terveinket természetesen csak későbbi, nyugodt időkben vesszük elő.
Elmondta a KMAC vezértitkára, hogy nemrégiben a Bernben tartott ülésen tárgyalta a nemzetközi autószervezet a különböző országokból háborús körülmények között menekült kocsik kérdését. Az internacionális szervezet tagállamai elhatározták, hogy a háború tartama alatt semmiféle igénnyel nem lépnek fel e téren egymással szemben. Később, ha illetékes oldalról felhívás történik erre vonatkozóan, nemzetközi bizottságot küldenek ki a kérdés végleges rendezésére.
Az autóbiztosítás ügyével kapcsolatban ezeket mondta a KMAC vezértitkára:
– A magyar automobilizmus szempontjából semmiképpen sem tekinthető kielégítőnek a biztosítás mai állása. Külföldön a legszigorúbban megtorolják azokat a biztosítási csalásokat, amelyek nálunk viszont sajnálatos módon sok autós előtt valósággal magától értetődőnek látszanak. A közönséget ebből a szempontból gyökeresen fel kellene világosítani. Viszont az érem másik oldala azt mutatja, hogy a hazai díjtételek rendkívül drágák.
Magyarországon hússzor annyi biztosítási díjat fizetnek, mint Németországban, a differencia még akkor is óriási, ha figyelembe vesszük a német birodalom aránytalanul nagyobb autóállományát.
– A kötelező szavatossági biztosítás feltétlen előnyös lenne az autósok szempontjából, de a közönség érdekében is. Ezt másképpen, mint igen alacsony díjtétel mellett még elképzelni sem lehet. Érdekes, hogy éppen a biztosítók tiltakoznak ez ellen. Ők azzal magyarázzák az álláspontjukat, hogy az autós közönséget kívánják megkímélni a kötelező szavatossági biztosítással járó bürokratikus terheléstől. Nézetem szerint a biztosítóknak éppen az automobilizmus érdekében le kellene mondaniok arról, ami ma az ő szemükben a jelenlegi állapot fenntartását teszi kívánatossá, nevezetesen, hogy ők választják meg, kivel kötnek biztosítást.
Az ő kalkulációjuk ma a rossz vezetőt tekinti számítási alapnak, ezért drága a biztosítás.
Svájcban egészen más a rendszer: az autós, aki egész éven át semmi kárt nem okozott, visszatérítésben részesül.
Megemlíthetném még azt is, hogy a benzinkorlátozás következtében lényegesen csökkent ugyan a forgalom, tehát kisebb lett a biztosítók által vállalt kockázat, de egyik biztosítónak sem jutott eszébe, hogy mérsékelje a díjakat, vagy visszatérítést vezessen be.