A hét ősrégi intézmény. Eredetét itt nem kutathatjuk. Nagy jelentősége, Delambre szerint, abban van, hogy minden más csillagászati periódustól és történéstől teljesen független, változatlan egészszámú napból álló időszak, mely már több mint 2000 év óta megszakítás nélkül használatos.

Az egyiptomi naptár. Ősrégi idők óta, talán már a Kr. előtti 5-ik, de biztosan a 3-ik évezredtől kezdve, az egyiptomiak éve tizenkét 30 napos hónapból állott, melyekhez évenként öt toldaléknapot - ήμέραι έπαγόμεναι - csatoltak, úgyhogy az év 365 napból állott.

Minthogy 1506 egyiptomi év igen közel = 1505 tropikus év, ezért a naptári évszakok fokozatosan hátráltak ez alatt az idő alatt, míg a tropikus évben elfoglalt eredeti helyükhöz ismét visszakerültek. A természetes év hosszát az egyiptomiak a Sirius héliakus fölkelésének megfigyelésével állapították meg (mikor a csillag hajnalban legelőször ismét láthatóvá lesz). A természetes (tropikus) év hosszát 365.25 napnyinak találták. 1460 ilyen év egyenlő 1461 naptári egyiptomi évvel; ez az ú. n. Sothis-periódus.

Az egyiptomi naptár jelentősége abban van, hogy a hónapok és a naptári év hossza egyszersmindenkorra szabályszerűen volt megrögzítve s nem kellett sem megfigyeléssel mindig újból meghatározni, sem pedig hivatalnoki önkénynek nem volt alávetve.

Kr. e. 46-ig, Julius Caesar reformjáig, ez volt az egyetlen ilyenfajta naptár. Egyszerűsége és szabályossága lehetővé tette régmúltba vagy távoli jövőbe eső történések idejének pontos megállapítását. Hipparchosz a Kr. e. második században erre a naptárra vonatkoztatta a már akkor 600 éves káldeai észleléseket.

Az ú. n. alexandriai naptárt Ptolemaiosz Euergetész vezette be 238. Kr. e. Naptára az öt toldaléknaphoz minden negyedik évben egy hatodikat csatolt. Ez a rendelkezés csak Augustus császár idejében érvényesült Kr. e. 23-ban, mikor az ú. n. Julián-naptárba augusztus 29-e után egy szökőnapot iktattak be, úgyhogy az alexandriai év aug. 30-án kezdődött minden oly évben, mely a Julián-szökőévet megelőzte, a többi években pedig aug. 29-én.

A görög naptárak. Egységes görög naptár nem volt. Minden kis államnak és városnak megvolt a maga külön naptára, úgyhogy kb. 100 különféle görög naptárt ismerünk. Közös vonásuk, hogy tiszta lunáris naptárak. így pl. a Szolon-féle athéni naptár (Kr. e. 594) 12 holdhónapból, illetve 354 napból állott. Az olympiászok 4 éves ciklusa Kr. e. 776-ban kezdődött. Az év kezdete a különböző naptárakban más és más évszakra esett.

Hogy az évszakokkal mégis valahogy lépést tartsanak, 13-ik hónapot iktattak közbe, ha ennek szüksége mutatkozott. A közbeiktatást vagy interkalációt és a hónapok hosszát a hatóságok állapították meg és ha ezek idővel kezdtek is némi megbecsüléssel viseltetni a csillagászati megállapítások iránt, még sincs semmi nyoma annak, hogy a régi görögöknél csillagászati alapon nyugvó naptár valaha is törvényesen érvényben lett volna.

Ez annál különösebb, mert a mai értelemben vett csillagászat megalapítói a görögök voltak. 432-ben Kr. e. az athénei Meton 19 éves ciklust állapított meg, mely a holdhónapok interkalációjára szolgált s amely 235 lunációból, kereken 6940 napból állott.

Kallipposz vezette be a 365.25 napból álló évtartamot és a 76 éves ciklust, melyet egy nappal rövidebbre szabott mint 4 Meton-féle 19 éves ciklust. E szerint 235 lunáció = 6939.75 nap, ami nagy haladás a Meton-féle értékhez képest.