A röntgentechnika fontos feladata volt a készülék könnyen kezelhetővé tétele mellett azok veszélytelenítése úgy a magasfeszültséget, mint a sugárzást illetően. A röntgenlámpák 40.000-200.000 volt feszültséggel lévén üzemben, a vezetékek megérintése folytán szerencsétlenségek történtek.

Ezért fontos volt úgy a röntgenlámpáknak, mint a magasfeszültségű kábeleknek az érinthetővé tétele. A kábelben a vezetéket jól szigetelő gumihüvely veszi körül, ezt a földdel összekötött és így a föld potenciáljára csökkentett feszültségű gyűrűkből álló fémköpeny borítja. A röntgenlámpát porcellánhüvely szigeteli el. A 400 kw feszültségű röntgenágyú lámpája olajban van elhelyezve.

A röntgenkészülék technikai megalkotása terén a legtökéletesebben végrehajtott egyszerűsítés példája a Siemens gyár röntgengolyója. Ez összesen 12 kg súlyú, könnyen hordozható és nagy teljesítményű. A röntgengolyó kicsiny röntgenlámpája a 2. képen látható.

A pontszerű fényforrás elérése fontos a röntgendiagnosztikában, mert nagyobb kiterjedésű fényforrás esetén elmosódott képhez jutunk. Kezdetben a röntgenlámpából kijövő sugárnyalábot erősen beszűkítették, majd , lámpát néhány méterre vitték a vizsgálandó egyéntől (teleröntgenológia). Nagy újítást jelentett Goetze ú. n. vonalfokusza. A vonalfókusz lényege az, hogy az anód gyújtóvonala a kilépő sugár irányában pontszerűleg képeztetik le.

A röntgensugarak a szervezetben másodlagos röntgensugárzásokat indítanak el. Ezek a röntgenfényképeket bizonyos fokban elmosódottá teszik. Ennek kiküszöbölésére való a Bucky-féle rács. Az elsődleges sugárzás irányára merőlegesen vékony ólomlemezkékből álló rácsot helyeznek. Az ólomlemezek elnyelik a ferde irányból jövő másodlagos röntgensugarakat, de az elsődleges sugár a lemezkék közötti réseken zavartalanul jut a fényképezőlemezre. A rács egyenletesen mozog, nehogy az ólom lemezkék a röntgenképen megjelenjenek.

A röntgenfényképezésben mindig törekedtek az expoziciós idő rövidítésére, hogy az egyes szervek mozgásuk bizonyos állapotában rögzíthetők legyenek. E végből a röntgenfilmeket újabban mindkét felszínükön emulziós réteggel borítják, a kazettába fluoreszkáló erősítő ernyőket építenek stb. A kívánatos 1/100 másodpercnyi expoziciós időtől mindenesetre ma még messze vagyunk.

A röntgensugarakat az egyes elemek a Mendelejef-féle periódusos rendszerben elfoglalt rendszámukkal arányosan nyelik el. Az emberi test szövetei az alkotó elemek rendszámának, továbbá a szervek sűrűségének megfelelően nyelvén el a röntgensugarakat, kapjuk az egyes szervek (csontok stb.) eltérő, jellegzetes röntgenképét. A gyomorbélcsatorna, vesék, epehólyag a röntgenképen felismerhető természetes ellentéteket nem nyujtanak. Ezért mesterségesen kontrasztokat kell előidézni.