Az Országos Iparművészeti Társulat Mária Valéria-utcai otthonában igen figyelemreméltó lakásberendezési kiállítást rendezett. A bemutatott szobák vagy tárgyak nem luxusigényeknek, hanem polgári szükségleteknek akarnak szolgálni. Izléses holmit láttunk a mai építkezésnek megfelelően igen alacsony szobákra méretezve. Csupa hasznos, szerény formájú, jóvonalú bútort, kevés vagy semmi díszítéssel. Hellyel-közzel magyaros motívumokkal, de nem túlzó, hanem halkan alárendelődő formában.
Elsősorban is asztalosainknak kellene e kiállításon okulniok. Nem azokra gondolunk most, akik még ma is telefúrják és faragják készítményeiket a leglehetetlenebb díszítményekkel, hanem azokra, akik úgynevezett Ťmodernť bútort készítenek. Sajnos, ez sok esetben éppen olyan csúf, mint a megelőző idők tömegprodukciója. Hogy egy bútoron nincsenek díszítmények és mindenütt síma, még nem jelenti azt, hogy szemet gyönyörködtető és csupán a hasznosság még nem tesz széppé valamit. Az arányok, a vonalak összecsendülése biztosította a bútor szépségét. Ha nincsen lelke, éppen olyan jelentéktelen, mint minden egyéb lelketlenül készült emberi dolog.