Az osztrák munkásbiztosítási reform

Az osztrák kormány átérezve azt, hogy tartalmas szociálpolitikai programm megvalósításával leginkább veheti elejét a szociálizmus túltengésének, legutóbb a birodalmi gyűlés elé oly szociálpolitikai programmot terjesztett, a mely a munkásbiztosítás eddigi rendszerét a rokkantsági és aggkori biztosítással egészíti ki.

Ez a tervezet határozottan nagyszabásu reformot jelent a munkásbiztosítás terén.
Az osztrák kormány nem rendeletekkel és törvényalkotások utján igyekezik e reformot megvalósítani, hanem a meglevő törvények megjavításával és kiépítésével. Nem szándékozik a biztosítási ügyet állami kezelésbe venni, hanem a társadalmi alapon létrejövő szövetkezeteket jelentékenyen segélyezni szándékozik. 

A rokkantsági biztosítás körébe tartozó esetek a betegségi és balesetbiztosítás köréből kivétetnek.
A rokkantsági biztosítást külön intézménynyé fejlesztik. Ez uj rokkantsági biztosítás közegei a reformálandó betegsegélyező-pénztárak, melyek közül a kisebbek egészen eltöröltetnek. A járulékok kivetésére eddig alapul különböző mérték szolgált; a jövőben e célból hat munkabér osztály állapíttatik meg, melyekbe a biztosítottak a biztosítás mindhárom nemére nézve besoroztatnak. 

A betegsegítő pénztárnál történik a bejelentés valamennyi biztosítási ágazatra.
A pénztár szedi be a biztosítási járulékokat és tartja nyílván a biztosítottakat. A vállalkozók részéről a munkások ki és belépéséről megteendő bejelentéseknek a jövőben minden szombaton kell megtörténniök, nem pedig, mint eddig bizonyos határidőben a be- és kilépés után. A járulékok minden hét után számíttatnak s havonként fizetendők. Magától értetődik, hogy a betegsegítő-pénztárnak e sok uj feladat teljesítéseért kárpótlás engedélyeztetik. 

A betegség és aggkor esetére mindazok a személyek biztosítandók, akik valamely munka, - szolgálati – vagy tanonc-viszony alapján nem saját műhelyükben végeznek munkát, vagy szolgálatot, díjazás ellenében.

---

Balesetbiztosításra kötelesek nagyjában ugyanazok az alkalmazottak lesznek, akik eddig is azok voltak, csak az egyes ipari kategóriákat fogják szorosabban meghatározni. Az építőiparban valamennyi munkás, még az olyan is, aki nincs építésnél elfogadva, biztosítandó baleset ellen. A mezőgazdasági gépüzemet a balesetbiztosítás köréből kivonják és a mezőgazdasági szövetkezetek hatáskörébe utalják. 

A reform egyik leglényegesebb rendelkezése az, mely a betegsegély élvezetének leghosszabb tartalmát husz hétről egy évre terjeszti ki és a pénztárak szavatosságát az üzemi balesetekből eredő betegségekből eredő betegségekre és a segélyezés egész idejére nézve megállapítja. 

A további lényegesebb ujítások a következők:
Az összes pénztárak, tehát a szövetkezetek is, az általános törvényhatározmányoknak vettetnek alá. A szövetkezeti pénztár kötelékébe kell tartoznia a szövetkezeti tag üzemében alkalmazott összes biztosításra köteles személynek, tehát a tanoncoknak is. Ily pénztár csak ugyanazon, vagy rokoniparágak részére létesíthető. Az egyesületi pénztáraknál is jövőben a járulékokat a munkások egyforma mértékben kötelesek viselni. A pénztár tartaléka a kiadások nem kétszeres összegéig – mint eddig – hanem egyszeres összegéig gyűjtendő. 

A kormány programmja új intézmény gyanánt a rokkantsági biztosítást kontemplálja, mely rokkantság és aggkor esetére szól.

Főbb vonásaiban az osztrák munkálat a német törvény határozmányait veszi át, melyek nagyjában a következők:
Munkabér-osztály-rendszer; a járulékok kirovása hetenként; négy esztendei várakozási idő az aggkori járadékra való jogosultság beálltát illetőleg; az aggkori járadék alapjáradékból és emelkedőjárulékból való összetétele, állami hozzájárulás minden esedékessé vált járadékhoz 90 k. összegben. A rokkantsági biztosítás kapcsolatba hozatik gyógyházak és munkáslakóházak létesítésével.

Az uj biztosítás költségeit az állam akként kívánja előteremteni, hogy a munkaadók viselnék e díjak felét, a munkások másik felét.
Ez az ujabb megterhelés azonban csökken azáltal, hogy az állam minden járadékhoz a maga részéről évi 90 k. –val hozzájárul. A kormány elaborátuma a biztosítás évi költségeit 57 millió k-ban irányozza elő, melyből 35 millió eme ipari üzemekre, ugy, hogy a vállalkozók évente 175 millió k.-val terheltetnék meg. Az egyes munkaadóra azonban a megterhelés nem tulságosan nagy, minthogy igen megoszlik.