A változott idők intenzivebb gazdasági együttműködésre késztetik a dunamenti országokat, mint a multban. A fokozotabb kooperáció gondolatát szolgálja a tárgyalás, amely az elmult hetekben indult Jugoszláviával. A tanácskozás még nem fejeződött be.

Az utolsó három évben jugoszláv viszonylatban nem sikerült a szükséges egyensúlyi állapotot biztosítani.
1937-ben 24 milliós behozatallal 12.7 milliós kivitel, 1938-ban 18.6 milliós behozatallal 15.6 milliós kivitel állt szemben. 1939-ben pedig 23.4 millió értékben importáltunk Jugoszláviából, oda irányuló kivitelünk pedig csak 14.1 milliót ért el. Ez folytonos zavart, zökkenőket okozott a klíringforgalomban, mégpedig olyképpen, hogy a jugoszláv exportőrök csak nehezen, nagy késéssel jutottak a pénzükhöz.

A legutóbbi tárgyalások célja elsősorban az volt, hogy a kiviteli keretek bővítésével igyekezzenek biztosítani a kívánatos egyensúlyt és e réven a klíringforgalom lebonyolításának a zavartalanságát. Örvendetes körülmény, hogy ez a törekvés jugoszláv politikai és gazdasági tényezők részéről igen messzemenő támogatással találkozott.

A szerződés elvileg teljes mértékben lehetővé tenni a kívánt egyensúly megvalósítását.
Gyakorlatilag a gazdasági élet és termelés egyes ágazataiban a kölcsönös érdekek összeegyeztetésétől függ a megállapodás sikere.

A behozatali fronton is mutatkoznak lehetőségek az eddigi keretek tágítására.
Jugoszlávia ugyanis számos olyan fontos nyersanyaggal rendelkezik, amelyeknek a jugoszláv piacon való beszerzése a mai viszonyok között igen nagy és értékes lehetőségeket jelentene a mi számunkra, az ellentétel a magyar vas-, gép- és villamossági ipar termékeinek fokozottabb népszerűsítéséből lenne elsősorban kialakítható.

Ennek az annyira kívánatos folyamatnak természetesen vannak bizonyos konkurrenciális nehézségei.
A jugoszláv és magyar gazdasági fórumok azonban a kölcsönös megértés és készség jegyében a nehézségek tekintélyes részét elháríthatják az egészségesen fejlődő forgalom útjából.