Mint ismeretes, a nap közvetlen sugárzásának következtében és részben a nap fénysugarainak hatására a föld felett a 30 km távolságban kezdődő, úgynevezett ionoszférában villamossággal telített és rádióhullámokat visszaverő, levetítő rétegek keletkeznek.

A rádióadók térhullámainak nagyobb távolságra való terjedését az említett övek segítik elő. Ezek sugárvisszaverő képességét a megfigyelések alapján történő elgondolások szerint nemcsak a nap, hanem a világűrben lejátszódó változások is módosíthatják. A változások vételzavarokat is idézhetnek elő.

Az amerikai Stetson már évekkel ezelőtt a rádióhullámok terjedésének változását részben a holdnak tulajdonította. Szerinte a hold negatív töltése, az ,,E” és az „F” övekre hat és ezekben változást idézvén elő, a hatás a rádióvételben is érezhető.

Az erre vonatkozó megfigyelésekhez adóállomásul a chicagói WBBM és vevőül pedig a 480 km-re levő Perkins-obszervatóriumot választotta.

Stetson és egy Johnson nevű tudós több mint kétezer megfigyelést végzett és ezeknek alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy a hold felülete erősen radioaktív sugarakat sugároz és azokkal az ionoszféra magas rétegeit befolyásolja.