A san remo-i díj

San Remo ősrégi ligur kikötő, feleúton Genova s Marseille közt. A zegzugos óvárost valósággal beboltozza a ŤParti Madonnať kupolája; a sziklákon, lapos tetőkön, erkélyeken s a rácsok közt délszaki cserje virít. A hullámok Gibraltártól görögnek a küszöbére, szemközt Tunisz fekszik a tenger tulsó partján. San Remo tehát római, katolikus és mediterrán városka s a san remói díjat egy kis fokozással mediterrán díjnak nevezhetnők. A külföldi irodalmi kitüntetés, ami Babitsnak jutott, a Dél s a déli tenger ajándéka; az oktatást most követte a jutalom s e jutalom leglatinabb tájunk szülöttének szól.

Janus Pannonius boldogtalan hazajáró lelke egy pillanatra megnyugodhat; királya s bírája: Mátyás jubileumi évében az imádott Olaszország egy dunántúli magyart koszorúz. Tegnap még Észak hódolt a természettudományunk előtt és Stockholm ünnepelt, ma a Dél tünteti ki nyelvünket s egy mediterrán kikötő vendégel. Van miért harcolnunk, van mit védenünk, Észak és Dél megbecsülése kötelez az önbecsülésre, a további nemesedésre s az örök függetlenségre.

Az olasz bírák előtt bizonyára a Dante-fordítás feküdt. De az olasz műveltség nem Dantéval kezdődik s Babitsnak is csak kiinduló pont volt visszafelé, az olasz nyelv előtti Itáliába. Lefordította a keresztény himnuszokat, már pedig az első himnuszok szerzője az olasz Milánó püspöke, szent Ambrus volt. Olasz volt Celanoi Tamás, a végítélet s Jacopone da Todi, a kereszt költője is. Afrikai latin volt Szent Ágoston, aki a háború alatt magához fogadta a kitagadott költőt s didergő lelkét nagy lelkébe takarta. Görög volt Theokritos, a legvidámabb és Sophoklés, a legszebb fordítói emléke, már pedig Olaszország Nápoly alatt átváltozik Ógörögországgá, Sophoklés darabjait Sziciliában ma is az eredeti görög színházban játszák.

A san remói díj tehát nemcsak az olasz, hanem az olasz földön összefoglalt mediterrán műveltséget jutalmazta: Olaszország csak gyüjtő színhelye, az olasz nyelv csak végső fejleménye annak a láncolatos görög-római-keresztény műveltségnek, amelyen a délitáliai Pythagoras, a sziciliai Theokritos, a latin Catullus, a milánói Ambrus, a firenzei Dante s a délolasz Leopardi közösen munkálkodott.

Babits a hír pillanatában nemcsak Dantéra, hanem Paestumra, Vergilius sírjára s a keresztény katakombákra is gondolhatott. A jutalmat Olaszország adta, amely a Brennertől Lybiáig ér. Az ország azonban a Földközi-tengerből merült föl s ez a tenger is Babitsé, ringatta első látomásait a messze Fogarasban s hányódott rajta utolsó hőse, alig titkolt önarcképe, Jónás próféta.

A hír a Mátyás-évforduló előestéjén érkezett a költőhöz. Aznap, amikor a kormányelnök a királyi palotában a fehér asztalhoz idézte Mátyás magyar és olasz asztaltársait, az ország azt is megtudta, hogy a san remoi díjban a magyarság ismét jegyet váltott Latineurópával.

Cs. Szabó László