Menekülés az elsüllyedt buvárhajóból

A világ még mindig annak a borzalmas hármas búvárhajószerencsétlenségnek a hatása alatt áll, amely legutóbb a földkerekség három legnagyobb haditengerészetét sujtotta. Előbb a „Squalus” amerikai búvárhajó veszett a mélybe.

Majd ijesztő hirtelenséggel követte az angol „Thetis” és alig ocsúdott fel megdöbbenéséből az emberiség, már jött a jelentés, hogy hasonló sors érte a „Phénix”-et, a távolkeleti vizeken állomásozó nagy francia tengeralattjárót. A „Squalus”-nak, mint ismeretes, mind a 33 életbenmaradt tengerészét kimentették; a „Thetis”-ből csak néhány ember szabadult élve; a „Phénix”-nek egész legénysége odaveszett.

Ezek az esetek természetesen mindenütt előtérbe állították a kérdést: hogyan lehetne biztonságban kimenteni az elsüllyedt búvárhajó legénységét? Mert hogy a feladatot még mai napig sem oldották meg tökéletesen, azt éppen az angol és a francia tengeralattjáró balsorsa bizonyítja. És ezt tudja a búvárhajó legénysége is, mikor veszedelmes szolgálatára vállalkozik.

Tudja, hogyha a hajó szerkezetében, vagy vezetésében valami hiba támad, a hatalmas „acélszivar” magatehetetlen vízalatti koporsóvá változik, amelyből nagyon nehéz, sőt legtöbbször lehetetlen menekülni.

A „búvártüdő” haszna és veszélye

Amíg a járómű még sekély – 20-30 méteres - vízben fekszik, a legénység megpróbálhatja, hogy a „búvár-tüdő” segítségével szabaduljon. Gázálarcszerű készülék ez, melyet tömlő köt össze a derékra szerelt oxigénes. vagy sűrített levegős tartállyal. A hajó annyit visz magával belőle, ahány tagú a személyzete. Baj esetén a tengerészek felöltik a készüléket s aztán egyenként az úgynevezett mentőkamrába lépnek.

A menekülő kinyitja a kamrának a hajó tetejére nyíló ajtaját, mire betódul a tengervíz és a tengerész kivetődik a szabadba, onnan pedig a felszínre. A tetőajtó ezután újból vízmentesen bezárul és a kamrának a hajóba vezető ajtaja nyílik ki, hogy befogadja a következő embert. Ugyanakkor persze a kamra víztartalma a hajó belsejébe ömlik. Igy folyik a munka, míg csak valamennyien el nem hagyták a búvárhajót.

A „Thetis” néhány menekültje ezzel a szerkezettel szabadult börtönéből. A módszer azonban nem tökéletes és felettébb kockázatos. Egyrészt, mert a mentőkamrából a hajóba áradó új meg új víztömegek hamarosan ellephetik a még rendelkezésre álló szabad tereket. Másrészt - és főképpen – pedig azért, mert a szerkezet használata rendkívüli gyakorlottságot és lélekjelenlétet követel.

Csak minden tekintetben erős és egészséges szervezetű ember bírja ki a víznyomás rendkívüli terhét. Máskülönben elpusztul abban a pillanatban, amint a mentőkamrát elborítja a tengervíz. Valószínűleg ez az egyik főoka, hogy a „Thetis” legénységének legnagyobb része a tengerfenéken lelte halálát.