Nincs ujságolvasó ember manapság, aki ne kísérné többé-kevésbé feszült érdeklődéssel a repülés híreit. Méltán, mert a repülőgépek világa talán soha nem szolgált annyi lélegzetelállító meglepetéssel, mint mostanában. Még a repülés gyermekéveiben sem, amikor pedig igazán újdonság és merész kaland volt minden felszállás.
A mai repülőgépek körülrepülik a földet, átrepülnek az Északi sarkon, kikutatják és meghódítják a Déli sarkvidék irtóztató viharokkal végigsepert birodalmát. Byrd amerikai tengernagy éppen most indul el új délsarki expedícióra és természetesen megint csak repülőgépen kalandozza be a hatodik világrészt.
Néhány évvel ezelőtt mosolyogtunk az óceáni utasforgalom ábrándján: ma már rendszeresen közlekednek az utasszállító óriás „Clipperek” az Atlanti és a Csendes óceán felett és akinek eléggé tömött a tárcája, az menetrendszerű légijáratokkal akár kényelmesen körül is repülheti a világot két-három hét alatt. A gépek gyorsasága és kényelme rohamosan nő; egyik-másik gépóriás belső berendezésében még a fényűző elsőosztályú vasúti kocsikat is megszégyeníti.
Repülhetünk - ha éppen kedvünk szottyanna - óránként 700 kilométernél is gyorsabban, a jelenlegi sebességi rekord több, mint 755 kilométer óránként. Repülhetünk fel az eddig elérhetetlennek hitt sztratoszférába, vagy éppen ellenkezőleg, megállhatunk majdnem teljes mozdulatlanságban néhány méterrel a föld felett a szélmalom repülővel, vagy a Focke-féle csavargéppel.
Mi tette lehetővé mindezeket a szédületes repülőcsodákat? Mi ajándékozta meg az emberiséget a szárnnyal, amelyről Ikarostól a Wright-testvérekig olyan sóvárogva álmodott? A mótor. A könnyű robbanómótor, amely mai repülőgépeinket hajtja. A repülőmotorok az utóbbi évtizedben meglepően tökéletesedtek és elsősorban ez képesítette mérnökeinket és pilótáinkat, hogy bámulatba ejtsék a világot az aviatika hallatlan hőstetteivel.
- Adjatok könnyű mótort és repülni fogunk - kiáltotta a tudósoknak a mult század végén Hiram Maxim híres amerikai feltaláló, aki több más alkotása mellett a repülőtechnika terén végzett kutatásaival is örökbecsű nevet szerzett magának a haladás történetében.
Akkor tette ezt a kijelentését, amikor rengeteg meddő kísérlet után is úgy látszott: az emberi repülés kérdése örökké megoldhatatlan marad, mert nincs olyan könnyű és mégis hatalmas energiaforrásunk – hajtógépünk, - mely elég erős ahhoz, hogy önsúlyán kívül még a repülőgépet és a rajta utazókat is mindenestől a levegőbe emelje. Az akkori nehézkes gőzgépek és villanymótorok képteleneknek bizonyultak erre.
A tudomány ekkor azt mondta: csak mótor kell? Jó, hát adok mótort. És hosszú évtizedek szívós munkájával kialakult egy csodálatos, új gépfajta, a könnyű benzinmótor, melyre teljesen ráillik a közmondás: kicsi a bors, de erős.
Gondoljuk csak el! Egy akkori gőzgép lóerőnként két mázsát, vagy még többet is nyomott. Ha csak tízlóerős gépet is akart valaki légi járóműbe építeni, akkor is ötszáz kilós súllyal kellett ideraknia a szerkezetet. Nem csoda, ha az ilyen nagy súllyal terhelt alkalmatosság nem mutatott sok hajlandóságot arra, hogy elváljék az anyaföldtől.
A mai könnyű benzinmótor azonban nem nyom többet lóerőnként egy-két kilogrammnál. Csak így kerülhetett sor azoknak az ötszáz- és ezerlóerejű, sőt még erősebb mótoroknak az építésére, melyek mostani légi óriásainkat hajtják.
Bámulatos, milyen kisméretűek és mily kevés helyet foglalnak el ezek a ciklopszi erejű gépek: zsúfolásig töltött tartályai eget-földet rázó robbanó energiák és csak egy mozdulat kell hozzá, hogy működni kezdjenek és ellenállhatatlan erővel ragadják tova az utasokkal és rakománnyal terhelt, soktonnás alumíniumszörnyeteget a szelek országútján.
A mérnökök azonban nincsenek megelégedve az eddigi nagyszerű eredményekkel sem. Folytonosan tovább kutatnak új, még erősebb. még tökéletesebb mótorszerkezetek után. Igy született meg - nagy titokban folytatott kísérletezések után - a képünkön látható újrendszerű repülőmótor, melyről a szakértők csodákat mesélnek. Eric Chamberlain angol és Sidney Neighbours amerikai repülő a feltalálója.
Már külsőleg is eltér a közönséges repülőmótoroktól, mert nincsenek hengerei; az egész egyetlen zárt korong, az erő titokzatos korongja, mely - ha hihetünk a híreknek - talán új korszakot nyit a repülés történetében. A meglepően kisméretű mótor ötszáz lóerőt fejt ki, de csak 185 kilót nyom, lóerőnkénti súlya tehát mindössze 370 gram!
Eddig még csak műhelyben próbálták ki, de a hét lakat alatt folytatott próbákból már eddig is kiszivárgott annyi, hogy négyszerte gazdaságosabban dolgozik a jelenlegi legtökéletesebb repülőmótoroknál és olyan kevés üzemanyagot fogyaszt, hogy egy könnyű bombavetőgéppel 19.000 kilométer-távolságot lehetne vele egyhuzamban berepülni.
Természetesen majd csak a levegőben végzett repülőkísérletek döntik el igazán, mennyiben múlja felül az új motor a jelenlegieket. Annyi bizonyos, hogy a repülőgépek nagyszerű fejlődése még egyáltalán nem zárult le. Még csak a legkezdetén vagyunk a nagy meglepetéseknek!
Amerikában egy idő óta újrendszerű repülőmótorral kísértetetnek, mely állítólag korszakalkotó jelentőségű a légjárásban. Minthogy az ilyen mótortalálmányoknak nemcsak a polgári légiforgalomban, hanem a hadirepülésben is rendkívül nagy az értékük, a próbákat a legutóbbi időkig titokban tartatták és csak most hozták nyilvánosságra a sajtó számára az új mótor képét és néhány adatát; anélkül azonban, hogy belső szerkezetének részleteit feltárták volna.
Csak annyit tudunk róla, hogy teljesen zárt korongalakú, könnyű és súlyához képest hihetetlenül erős. Képünk a két feltaláló: Eric Chamberlain angol repülőkapitány (baloldalt) és Sidney Neighbours amerikai pilótahadnagy az új mótor első próba-példánya előtt.
