Az egész világon körülbelül 80 ezer rövidhullámú rádióamatőr dolgozik. Ez igen tekintélyes szám és sokan a laikusok között ezen nyilván megdöbbenhetnek. Mert ebből világosan kiderül, hogy a rövidhullámú rádiózás ma már sokkal több, mint egyszerű szórakozás, vagy pláne „hóbort.”

Természetesen, ha ezeket az amatőröket „szabadon engednék”, értve ezalatt, hogy ha mindenki azon a hullámhosszon dolgozna, ami neki a legjobban megfelel, az éterben a legnagyobb káosz lenne. Nemcsak, hogy senki sem tudna egymással érintkezni, de még az állami adóállomások és hivatalos adók adásait is teljesen összezavarnák.

Ezért mindenütt közbelépett az állam és mindenütt megalakították a rövidhullámú rádióegyesületeket, amelyek aztán szigorú feltételekhez kötötték a rádióengedélyek kiadását. Természetesen a feltételek között szerepelt a szakvizsga is. Igy aztán nagyon sok amatőrt szakemberré képeztek ki, ami nagy hasznára volt az államnak is.

De nemcsak az államnak, hanem a modern hadseregnek is. Ma már szinte elképzelhetetlen egy modern hadsereg, jól felszerelt és korszerű rádiós osztag nélkül. Ezek a rádiós szakkatonák percek alatt felállítják készülékeiket és megteremtik az összeköttetést az egyes csapattestek között.

Erre a célra természetesen csak a rövidhullámú adóvevő berendezés alkalmas. Aránylag kisfeszültségű áramra van csak szükség, a készülék könnyen vihető egyik helyről a másikra és amellett teljesen megbízható. Mint a képen láthatjuk, még gáztámadás esetén is igen jól működik.