Iparunk örvendetes fejlődéséről számolt be a minap Varga József, iparügyi miniszter. Ipari termelésünk eddig még soha nem tapasztalt módon megnövekedett – mondotta költségvetési beszédében. Ez a fejlődés megjavította a széles rétegek szociális helyzetét. A fogyasztás emelkedett, a tömegcikkek gyártása megnövekedett. A munkanélküliség pedig – néhány iparág kivételével - leapadt. Sőt több iparágban egyenesen munkáshiány keletkezett.

A kedvező változásnak annál inkább örvendhetünk, mert nemrégiben is még egyesek türelmetlenül követelték, hogy a magyar ipart vissza kell fejleszteni. Ők tudják, miért, Magyarországból kizárólag agrárállamot akartak csinálni. Varga József, a kitűnő szakember boldogan dicsekszik el vele, hogy az 1935. évi csúcsteljesítményt 25 százalékkal haladtuk felül. Ezt a lendületet természetesen a nagyarányú beruházási politika adta meg az ipari fejlődésnek. Mindegy. A gazdasági élet termékenyítő körforgása megindult s ezzel a tömegek szociális helyzete megjavult.

A miniszter egyébként meleg szavakkal emlékezett meg a magyar munkás tanulékonyságáról és kiválóságáról s a parlament tüntető tapssal méltányolta a munkásság érdemeit. A magyar munkás kiválóságának köszönhető, mondotta a miniszter, hogy a termelés azokban az iparágakban sem akadt fenn, ahol szakmunkáshiány keletkezik.

A magyar szakmunkás valóban minden dicséretet megérdemel és csak örvendetes, hogy ez az értékes társadalmi réteg az utóbbi években olyan nagyarányu felfrissülést kapott a vidékről. A falu megmozdult és a mezőgazdasági munkásság tömegei nyertek elhelyezést a gyáripar keretein belül. Annál sürgetőbb követelmény, hogy a falvak otthon rekedt nincstelenjei a földreform útján találják meg boldogulásukat. S tovább növeljék az ipari termékek fogyasztóinak számát s ezzel az ipari termelés lendületét is….