Miért hozzák zsákkal a meleget? - A húr megereszkedik, a cserebogár repked és a falusi kalendárium egyéb furcsaságai

A magyar falusi ember kitűnő megfigyelő, főleg a maga érdeklődési területén. Talán a hallgatagon szemlélődő ázsiai ős üt át rajta, a víz partján tanyázó halász, a ménesek mellett virrasztó csikós és a csillagokat kémlelő pásztor, amikor szinte csalhatatlanul olvas a természet titkaiban.

Száz és száz szállóige gyűlt össze ősidők óta, ám a legtöbbje nem babonából fakad, hanem kitűnő megfigyeléséből bizonyos, állandóan visszatérő jelenségeknek. A földművest, meg a kint élő pásztornépet persze elsősorban az időjárás érdekelte, ezért azután ezen a téren se szeri, se száma a helyes megállapításoknak. Hogy a legtöbbjének tudományos magyarázata is van, azt az egyszerű ember nem sejti, őt csak a jelek maguk érdeklik s azokból következtet úgy, ahogy az apjától tanulta.

„Eső lesz” - mondja a gazda, - „mert igen közelről látszanak a hegyek” (Optikai magyarázata: páradús a levegő.) „Ha a húr megereszkedik, esőt várhatunk.” (Ezt már a honfoglaló magyarok is tudták és borus időben nem kezdtek csatát, mert az íjak húrja úgy megnyúlt, hogy nem repítette messzire a nyilat.)

Messzire hallatszik a harangzúgás meg a vonatdübörgés, esőt kapunk.” (Szintén a levegő párateltségével magyarázható.) Az erdőt-mezőt járó ember az állatok viselkedéséből is tudott következtetni az idő változására. „Ha sok béka jő elő, rossz idő lesz”

Eső várható, ha a liba a víz alá bukik, a csiga a kerti utakon mászkál, ha a juhok az akolból nem akarnak kimozdulni, ha a vízimadarak túlélénken fürödnek, ha napfelkelte előtt pintyőke szól, ha cserebogár repked, ha a hollók csoportosan járnak, ha több gólya száll le egy helyre, ha a hangyák rakásra gyűlnek, ha veréb és baromfi a porban fürdik, ha a légy kitartóan csip, vagy ha a macska mosdik. A pávakiabálás is esőre mutat, de zivatart, esőt jelez a porban hentergő szamár, meg a bizonytalanul szálló méh is.

Jó időt jelent, ha reggel sok a harmat, ha a szentjánosbogár nagyon fénylik, ha a tyúkok korán elülnek, ha a pióca a víz fenekén marad, ha pók szorgalmasan dolgozik. Élettelen tárgyakból is meglepő helyességgel következtet a falusi ember. Ha a hordók dongái megdagadnak, eső lesz, ugyanúgy, ha kemény a harangkötél. A szoros zsákmadzag is eső jele, de zivatar várható, ha a szerszám nyele munka közben hamar kiszárad. Mindez szintén nem babona, hanem a levegő párateltségének jele.

Vannak jelenségek, amelyekből nem huszonnégy óra tartamára, hanem egész esztendőre lehet következtetni. Egy híres százesztendő-kalendárium így állította fel a jóslást az 1802-ős évre: Januárius (Boldogasszony Hava). Boldogasszony havában az új esztendőnek első napjáról azt tartják, hogy ha reggel veresedik az ég, abban az esztendőben sok szélvész lesz. Ha süt a nap, sok halra lehet számítani.

Februárius (Böjtelő Hava). Ha böjtelő havában meleg van, takarékoskodj a szénával, mert húsvét táján sokáig lesz hideg. Farsang keddjén valamennyit fénylik a nap, annyit fénylik egész böjtben. Ha korán reggel fénylik, a tavaszi vetésnek jó termését jelenti.

Martius (Böjtmás Hava). Ha Gyümölcsoltó Boldogasszony hajnalán szép tiszta idő van és a csillagok fénylenek, jó és bő esztendő jele és minden dologhoz alkalmatos. Ugyanezen időben a mély vízből a hal feladja magát.

Április (Szent György Hava). Húsvét napján, ha kevés eső lészen, sovány gabona terem, ha tiszta húsvét napja, olcsó húst és hájat ehetünk.