Egyike a legrégibb fővárosi nagymalmoknak, a Soroksári-úti Concordia gőzmalom, amelyet 1866-ban alapítottak. Azokban az években, amikor Magyarországon őrölték még nemcsak a Bánát és Bácska gabonáját, hanem Szerbia és Románia gabonatermő vidékeinek exportfeleslegét is, éjjel-nappali üzemmel, hatalmas tevékenységet végzett a vállalat, amely azonban a Trianont követő időkben mindjobban összezsugorodott. A magyar malomipar általános dekonjunkturája alól nem tudta magát kivonni a Concordia-malom sem, amely a legmesszebbmenő takarékosság ellenére az elmult esztendőkben már jelentős deficittel dolgozott és exportja éppen oly jelentéktelenné zsugorodott össze, mint a magyar őrlőipar többi reprezentáns vállalatáé.

Nem érte tehát váratlanul a közvéleményt, hogy az elmult napokban a Concordia-gőzmalom szinte kizárólagos részvényese, a Deutsch Ig. Fiai cég felmondott a tisztviselőknek és elhatározta, hogy az új őrlési kampányban előreláthatólag már nem vesz részt. Ennek előjelei különben már mutatkoztak a mult év augusztus 9-én megtartott évi rendes közgyűlésen. Ezen jóformán az összes „úgynevezett” kisrészvényesek felvonultak 1-2 részvényt letéve és az évi jelentés egyes kitételeit kifogásolták, egy régebbi közgyűlési határozatot megtámadó kereset költségeit firtatták és tiltakoztak az ellen, hogy ezt a közgyűlést hat perccel a kitűzött időnél később nyitotta meg az elnök.

Ezeknek a kákán is csomót kereső úgynevezett „kisrészvényeseknek” a szereplése nem keltett különösebb viharokat, de annál figyelemreméltóbb, hogy az igazgatóságba már nem választották be dr. Hirsch Albertet, a Hatvani-ház főnökét, sem báró Hatvani Bertalant, aki a főrészvényesek megbízásából foglalkozott a malom ügyeivel. Az igazgatóságnak ez az átalakítása már szembetűnően mutatta, hogy a Hatvani-cég nem tekinti annyira kedvenc gyermekének az örökös ráfizetéssel dolgozó Concordia-malmot, mint eddig.

Mihelyt a Concordiánál elrendelt leépítés nyilvánosságra került különböző kombinációk születtek meg arról, hogy mi lesz a vállalat sorsa. Egyesek arról beszéltek, hogy a hatalmas Soroksári-úti lisztgyárat a Hangya-szövetkezet vásárolja meg, amelynek az Alföldön már van egy nagyobb malma. Ezt az értesülést cáfolták. Ugyancsak hitetlenül fogadta a szakma azt a hírt is, hogy a Concordia-malom hántoló üzemmé alakul át.

Most megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy a Concordia-malommal kapcsolatban egészen másirányú tervei vannak a Hatvani-háznak. Az a megoldás nyomult előtérbe, hogy a malom jó állapotban lévő, sőt bizonyos részben teljesen modern gépeit külföldre adja el a vállalat. Ilyen malomkitelepítési tervek más üzemekkel kapcsolatban régebben már felbukkantak. Egy időben arról beszéltek, hogy a Transdanubia egyik vidéki malmát tengerentúlra telepítik át. Más kombinációk a Balkánra átszállítandó magyar malomfelszerelési gépekről, ismét mások Dél-Amerikában létesítendő magyar malmokról szólottak.

Ezek a tervek azonban egytől-egyig meghiusultak, bár magyar részről nem támasztottak semmi akadályt, hogy az itt feleslegessé vált gépeket megfelelő körülmények között külföldre exportálják. Most a Hatvani-cég az egyik Egyiptomban letelepedett angol vállalattal tárgyal arról, hogy a Concordia-malom gépeit és felszerelését oda szállítsák ki. A megbeszélés még kezdeti stádiumban van és inkább csak arról az elvi hajlandóságról lehet beszámolni, hogy ezt a megoldást gyakorlatilag igyekszik keresztül vinni úgy a vevőjelölt, mint az eladó főrészvényes.

Egyiptommal kapcsolatban magyar malomalapítási tervekről már két évtizeddel ezelőtt is szó esett, amikor a Kereskedelmi Bank, az Első Budapesti Gőzmalom a kairói Banque Misr-rel, Egyiptom legnagyobb pénzintézetével akart ott malmot létesíteni, főleg rizshántolót. A magyar szakemberek tárgyaltak is Kairóban, de a tranzakció akkor mégsem jött létre.

Abban az esetben, ha a malmot tényleg leszerelik és a gépeket külföldön értékesítik, az épületek felhasználására vonatkozólag kétféle terv merülhet fel. Az egyik az, hogy a malomépületet közraktárrá, illetve hűtőházzá alakítsák át, mert erre Magyarország növekvő gyümölcsexportja mellett nagy szüksége lenne. Hiszen a Concordia-malom kitűnően fekszik, vasúti pályaudvar és víziút tőszomszédságában, tehát akadálytalanul fel tudná venni és továbbítani tudná az odaérkező árukat. A másik megoldás pedig az lenne, hogy a Soroksári-úti öreg épületrészt – ahol most a malom irodahelyiségei vannak – lebontják és ott modern bérpalotákat létesítenek, hiszen az új kislakások a nagyobb házadómentességi kedvezmény életbeléptetése után előreláthatólag hosszú ideig jövedelmező befektetésnek fognak bizonyulni. A Hatvani-cégnél az építkezéshez szükséges tőke előteremtése sem okozna gondot, különösen a mostani időkben.