Hogyan lesz a gubóból selyemruha?

Féreg... Ez a szó már maga is megvetést, undort, visszataszító érzést fejez ki a magyar ember fogalomtárában. Valóban, sokan nem tudnak borzongás és idegenkedés nélkül nézni hernyót, kukacot s más hasonló élőlényeket. Lakásban tisztátalanság és betegség, magtárban, kertészetben, gyümölcsösben kár és veszedelem a féreg.

Harcol is ellene az ember a tudomány és technika minden korszerű fegyverével. És mégis van féreg, melyet nemhogy irtanának, de nagy gonddal és körültekintéssel nevelnek, gondoznak, táplálnak. Akinek nincs belőle, beszerzi petéit, kikelti belőle a hernyókat, szerető figyelemmel eteti, neveli őket, mint az értékes baromfit, lábasjószágot.

Minél több ilyen „férge” van, mennél jobban nő és minél mohóbban fal: annál nagyobb a gazda öröme és haszna. Mert ez a „féreg” a világ legértékesebb és legbecsesebb férge: a selyemhernyó.

Kínai valuta

Érdekes, hogy tulajdonképpen egy apró, jelentéktelen éjjeli pille: a selyemlepke (tudományos néven : „Bombyx mori”) lárvája termeli az emberi öltözködés egyik legősibb és legdrágább anyagát, mert a selyem emberemlékezet óta kedvelt és becses fényűzési cikk. Értékben, árban semmiféle más ruhaanyag sohasem vetekedhetett vele. Az arany mellett a selyem volt a gazdaság és hatalom legbiztosabb értékmérője.

A kínaiak, a világ első selyemhernyótenyésztő népe, az ókorban valutának használták a selyemgubókat. Aki azt képzeli, hogy a valutazárlat, a pénzrontás és a valutabűnügy csak a mi korunk találmánya, derekasan téved. Az ókori kínai császárok selyemgubókban hajtották be az adót a mezőgazdáktól; ugyanakkor szigorúan megtiltották a gubókivitelt. Akit rajtakaptak a „gubókiajánláson”, azt drákói kegyetlenséggel megbüntették.

A nagyobbarányú valutabűntett elkövetőjére nyakazás vár. Állami egyedárusítás tárgya volt a gubó, meg a selyemáru s csak az államnak volt joga vele kifelé kereskednie. Hosszú karavánok szállították a selymet Belső-Ázsia égbenyúló hegyein és irdatlan pusztaságain át Indiába, majd nyugatnak: Perzsiába, Szíriába. Végül így került a selyem a Földközi tenger mellékére és Európába. A nyugati világ pedig ilyenképpen, nem csekély részben, egy kis férgecske jóvoltából jutott közelebbi kapcsolatba a mesés Kelettel.

A selyemhernyó kibújik a bőréből

A selyemhernyó meghódította Európát; a rajta alapuló ipar később Amerikában is elterjedt és szerte a világon nagy selyemipari központok alakultak, melyek szőtték-fonták a különböző ruhadarabokat és divatcikkeket a világ legnemesebb szövetanyagából. Ma már sok tízezer embernek ad megélhetést s egész országrészek virágzását biztosítja egy kis rút féreg: a selyemlepke lárvája. Tenyésztése hazánkban is a lakosság egyik fontos és hasznothajtó foglalkozása.

Persze, nincsen rózsa tövis nélkül: a selyemhernyótenyésztés is vesződségbe és munkába kerül. Igaz, hogy hazai szakköreink mindenben kezére járnak annak, aki a hernyótenyésztők közé akar lépni; de a tenyészet helyes berendezése és karbantartása bizony gyakorlat dolga és gonddal jár. Legnagyobb fáradság a hernyók etetése eperfalombbal. Amikor még éppen csak, hogy kikeltek a petéből, keveset esznek.

De aztán rohamosan nőnek és nemsokára úgy tűnik, mintha falánkságuk nem ismerne határt. A tenyésztő alig győzi hordani a levelet a lustán rágcsáló hernyónépségnek. Naponta legalább 8-10-szer kell etetni, ha igazán szépen fejlődött gubókat akarunk. Növekedésük olyan gyors, hogy időnként a szó szoros értelmében ki kell bujniok a bőrükből, mert szűkké vált számukra és újjal, kényelmesebbel cserélik fel.

Ez a vedlés, a tenyésztés folyamán négyszer ismétlődik. Az utolsó vedlés után már szinte ; hihetetlen mennyiségű levelet pusztít a hernyó, de ennek csak örül a gazda, mert tudja, hogy az állat most már „selyemre eszik” : most fejlődnek selyemmirigyei.

Egy kilométeres selyemszál a gubón

Körülbelül egy hónapig tart a dőzsölés az eperfalevélben. Aztán a hernyók megelégelik a lukulluszi életet és bebábozódnak. Működésbe lépnek a selyemmirigyek és a bábállapotba merevülő hernyó testét csakhamar finom selyemfonálból álló burkolat zárja körül. Most érkezett el a perc, amikor a hernyónak meg kell halnia, hogy selymével az embert szolgálhassa.

Igaz: megengedik, hogy a gubók egy részéből kibújjék a pille; de csak annyi, amennyi éppen az utódok biztosításához szükséges. A többiben idejekorán meg kell ölni a bábot, mert a kibúvó pille tönkreteszi a selyemburkolatot. A gubók forró vízbe vagy gőzbe kerülnek ; a hőség végez a bábbal; ugyanakkor feloldja a selyemszövedéket összetartó anyagot.

Ezután kefékkel, seprőkkel veregetik a gubókat, hogy megtalálják a selyemszál végét és annál fogva legombolyítják róluk a selymet. Egy gubó körülbelül 800-1000 méter hosszú selyemszálat ad; két-három gubó összekötött száljával át lehetne érni a budapesti Andrássy utat.

A szálakat langyos szappanlében megtisztítják; 4-18 gubó szálvégét összefogva, felmotollálják; ez a selyemipar nyersanyaga, a szálselyem vagy grčge. Ezt aztán fonallá sodorják s különböző vegyi és mechanikai eljárások után végül megkapják a selyemfonalat, melyből a selyemszövet és a selyemáru készül.

A tudomány már sok kísérletet végzett a selyem pótlására. De sem a műselyem, sem más, hasonló kísérletek nem tudták végkép lejáratni a természetes selyem tekintélyét. Igaz, hogy a műselyem sok tekintetben eredményesen versenyez vele és a pompás anyagokat készítő műselyemipar ma már gazdasági világhatalom. De a világ legdrágább és legnemesebb ruhaanyagának „gyárosa” még ma is csak egy kis féreg: a selyemhernyó...